13 Bangtan High School

Nem is tudom, mire ébredek. Az ágy nagyon puha, meleg, kellemes itt feküdni. Minden olyan tökéletesnek és gondtalannak tűnik. Jó a közérzetem, belül apró bizsergést érzek. Alig nyitom ki résnyire a szemeim, hirtelen villan be a tegnap este. Arcomba a másodperc törtrésze alatt szökik a jól ismert forróság, amint szembesülök a ténnyel, hogy hoppá: már nem vagyok szűz. És akinek ezt köszönhetem, épp hátulról öleli át derekamat, halkan, egyenletesen szuszogva. Hasamban kellemes, mégis szorító nyomást érzek, ami tökéletes egy… reggeli merevedéshez? Na ne már. Most mi a fenét csináljak?

Szerelmem ölelő karjaiból csöndben próbálok kimászni, ami meglepően könnyen megy. Mintha fejbe vágták volna, úgy alszik. Gyorsan felkapom a földről a nadrágomat, majd alsómat kezdem keresgélni. Miután vagy 5 percig keresem, úgy döntök, nem ezzel kéne most foglalkoznom. Halkan kinyitom az ajtót, majd nadrágomat fölkapva sietek ki a szobából. Merre lehet a mosdó?

A kis folyosón 3 ajtó van. Taehyungé, Dyulé és nagy valószínűséggel a WC-é. Gyorsan odasietek, majd résnyire nyitva az ajtót realizálom, miszerint megtaláltam, amit kerestem. Becsukva magam mögött a falapot, neki is kezdek a problémám elhárításának.

Kezemet levezetem férfiasságomra, és a tegnap estére, valamint Tae arcára gondolva válok egyre keményebbé, sóhajaim is erősödnek. Nem kell sokat bajlódnom, hamar el is élvezek egy halkabb nyögés kíséretében. Ezt mind Taehyung hozza ki belőlem?

Letörölgetve magamat, indulok vissza a szobába. A ház még mindig teljesen üresnek tűnik. Kíváncsi lennék azért, hogy hol lehet a családja. Ha ekkora épületben élnék, ki se mozdulnék egész nap. Halkan nyitva az ajtót, iszonyatosan remélem, hogy Tae még alszik. Félve nézek az ágy irányába, ahol a fekvő, mozdulatlan test adja tudtomra a helyzetet. Még mindig nem ébredt fel, pedig délelőtt tíz óra van. Ő talán jobban kifáradt az éjjel, pedig én sem panaszkodhatok.

Egyáltalán nem fáj semmim, ahhoz képest, hogy mennyire türelmetlenek voltunk mind a ketten. Örülök, hogy vigyázott rám. Tökéletes volt. De még mindig nem tudom, miért történt. Egyértelműen nem stimmel valami. Azt mondta, hallotta, amit Heajunggal beszéltünk... akkor miért nem tűnt boldognak? Nem értem. Ezzel megoldódna szinte minden problémánk! Lehet, hogy mégis Hea tetszik neki? Vagy... Dyul? Úristen, erre gondolnom sem szabad. Hiszen, testvérek, vagy mik... 

Gondolkodásomat szerelmem nyöszörgő hangja töri meg. Ijedten kapom ismét felé a tekintetem és jövök rá, hogy még mindig az ajtóban állva bámulok ki a fejemből. Hirtelen azt sem tudom, mit csináljak. Kapjam le a nadrágomat és ugorjak be mellé, vagy mi? Hiszen az sem biztos, hogy felébredt. Egek, de bonyolult egy ilyen helyzet.

Kapkodom a fejem a szoba egyik pontjából a másikba, úgy döntök, inkább megnyugszom, és itt álldogálok tovább. Ha fel is ébred, csak megmondom neki az igazat, miszerint csak kisurrantam a mosdóba. Szívem kezd kicsit egyenletesebb tempóban verni, pár rövid pillanatig. Ugyanis, Taehyung fáradt, kómás arcát meglátva azonnal hevesebben dobog. Nem csak azért, mert oda vagyok érte, hanem mert… ez egy új arca. Egy baromi aranyos, egyben cuki és vicces arca. Szinte látom, ahogy tisztul előtte a látkép, körbenézve a szobában pedig mély gondolkodásba esik. Vagy épp üres a feje, ki tudja, bármit ki lehet nézni ebből.

Miután végre az értelem, a felismerés is megcsillan íriszeiben, egyenesbe rántja magát és komoly arcát felvéve vizslat. Én meg itt állok, fél pucéran. Egy szál nadrágban. Egy mozgalmas éjszaka után, amit kettesben töltöttünk. Mintha csak most jutna eszembe a tegnap este, úgy vág fejbe minden emlék és a jelenlegi helyzet. Nem hiszem el, hogy egy fél perce ébredt Taehyungnak hamarabb esik le, mint nekem.

- Meg kéne beszélnünk pár dolgot - mondja halál komoly arccal, ami a frászt hozza rám. Megbánta volna? Ha most elutasít, egy világ törik össze bennem. De végre tisztázhatjuk a dolgokat. Aprót bólintva foglalok helyet mellette a még mindig nevetségesen bazinagy ágyon, míg ő felhúzza alsóját. Persze, az övé az megvan.
- Szerintem, valaki valamit félreértett. Vagy csak nem tud valamit - emelem rá tekintetem, amit viszonoz is. - Áruld már el nekem, hogy mi a baj. Azt mondtad, hallottad, mit beszéltünk Heajunggal. Ez ellenedre lenne? - mint aki egy cirkuszi majmot lát, úgy néz rám. Ez eléggé meglep.
- Hát hogy ne lenne ellenemre? Kookie, felfogtad, hogy a tegnap este miért történt? - bizonytalanul megrázom a fejem, erre összeszorítva a szemeit, fejét fogva dől hátra az ágyán. Most miért ilyen lekezelő? Ki értené ezt meg? - Azért, mert szeretlek. Érted? Odáig vagyok érted. Úgy tűnik, nem vetted a jeleket, amiket küldtem, de így, gondoltam, megérted. Mondjuk, jobb kimondani. Az biztosabb - szavai hallatán szívem erőset dobbant. Szeret engem. Akkor nem Hea-t, és nyilván nem is Dyult. Nem is értem, hogy fordult meg ez a hülyeség a fejemben.
- De akkor mi a probléma? Én is így érzek, ezért is nem értem, miért gond, amit Hea-val megbeszéltünk - felém fordítva fejét, összeráncolt szemöldökkel mered rám. Lehet, itt van valami félreértés? Feltámaszkodva ül fel velem szembe fordulva, értetlenül vizslatva arcomat. Mi van, ha… esetleg… - Taehyung. Mondd, mit hallottál, mit beszéltünk Hea-val? - kérdésemre elkapja rólam tekintetét, nagyon agyalva valamin, végül visszafordul felém.
- Hát… Hogy te meg Hea… hogy izé… beleegyeztél a... hogy... - sejtettem. Ha az egész beszélgetést hallotta volna, ez tuti nem történik meg. Nem túlzok, ha azt mondom, nagyon elszomorít a tény, hogy egy félreértés miatt... egy hülyeség miatt vette rá magát, hogy úgy érjen hozzám, azt csinálja velem, amit múlt éjjel. A szüzességem elvesztése egy félreértés szüleménye volt. Ideje tisztázni a dolgot.
- Heajung elmondta, hogy szerelmes Dong-yulba. Megkért, hogy segítsek neki, én pedig belementem. Gondolom, ezt nem hallottad - eléggé összetörve közlöm vele ezt, mire elsápad és percekig meg se szólal. Egy kicsit jó lenne most egyedül lenni megemészteni ezt az egészet.

Lassan felálltam és szedegetni kezdtem a cuccaimat. A probléma csak az, hogy a gatyám még mindig valahol máshol van, és nem tudom, hol. Miután mindenem meglett, a kérdéses ruhaneműt még mindig nem pillantottam meg semerre, így vettem a bátorságot, és a zavart, lefagyott Taehyungra néztem.
- Izé… nem láttad az alsómat? - ha eddig nem volt ciki a helyzet, én most biztosan azzá tettem. Tae mintha most ocsúdott volna fel a sokkból, rám emeli tekintetét, és zavartan méreget.
- Minek az? Elmennél? - halvány mosolyt vélek felfedezni ajkai szélén, de ez nem vidít fel. Miért csak akkor adja tudtomra az érzéseit, amikor hülye és félreért valamit?
- Igen, ha nem gond, távoznék - a lehető legridegebb Kookot varázsolom elő magamból, ami meg is lepi. Most én nem értem, mitől ilyen boldog.
- De igen, gond. Most mondtam, hogy szeretlek, és már tudom, hogy nincs akadálya, hogy veled lehessek. És azt mondtad, te is így érzel. Akkor mi a probléma? - feláll, majd karjait derekam köré fonva húz magához, amit nem viszonzok, de nem is ellenkezem. Lassan érzem, ahogy a maró érzés eléri szemeimet, apró könnyek homályosítják el a látásom. Az eddig értetlen Taehyung most döbbenten mered rám, még közelebb húzva magához, közelebb hajolva arcomhoz. - Mi a baj, kicsim? Mondd el…
- Én… csak szomorú vagyok… mert… hmp… - hangom elcsuklik, halk zokogásba kezdek. Tae egyik kezével vállára dönti fejemet, én pedig izmos karjaira szorítom tenyereim. Kicsit még rázkódok, miközben csitítgat, nyugtatni próbál, több-kevesebb sikerrel.
- Sssh. Kookie, mondd el, mi van. Így nem fogom tudni. Nyugodj meg, kérlek, ssh… - mire végre alábbhagy a sírhatnékom, folytatom elkezdett mondatomat. Bár, nem szeretném kimondani. Kár, hogy nem jön rá magától.
- Nekem… nekem ez volt az első. Fáj, hogy csak félreértés miatt tetted. Egy lényegtelen, hülye dolog miatt - izmai megfeszülnek, de a pillanat törtrésze alatt ellazul. Váratlanul hátrébb húzódik, de nem enged el, késztetve arra, hogy szemeibe nézzek. Könnyes tekintetem rá emelem, ő pedig elszántan néz vissza.
- Az érzéseim irántad nem félreértésből vannak. Nem hülye, lényegtelen dolgok. Igaziak, fontosak, és csak miattad vannak. Azért tettem, mert szeretlek. Mindennél, mindenkinél jobban - váratlanul ajkaimra tapad. Egész testem beleremeg, könnyeim ismét útnak indulnak, ezúttal az örömtől. Végülis, ez igaz.  Érzem, tudom, hogy ő is úgy szeret, mint én őt. Végre megértettem. Az érzés, ami a mellkasomban terjed, egyszerre szokatlan és nagyon jó. A forróság úgy terjed szét egész testemben, hogy azt ép ésszel nem tudom felfogni. Szavakkal kifejezhetetlen, amilyen vágyat érzek érintéseire, csókjaira, figyelmére. Így akarok maradni örökké. Tudva, hogy ő az enyém, én pedig az övé vagyok.

(A képért köszönet Katának, a https://btsfanfictionsforfans.blogspot.hu/ írójának! ^^)