16 Bangtan High School

Sokkosan lépkedek a folyosón, vissza a tanteremhez. Dyul… szerelmes belém, vagy mi a franc van?

Miután elengedett a szertárban, ki is osontam onnan. Szerencsére, már senki sem állt az ajtó előtt. Dyul még ott maradt, mozdulatlanul. Nem tudom, mit jelentsen ez az egész, de mindenképp el kell mondanom a történteket Taehyungnak!

Be is lépek a terembe, ahol Tae láthatóan még mindig Heát fűzi. Amikor meglátja, hogy egyedül vagyok, mégis inkább csak odajön hozzám, befejezve korábbi tevékenységeit.
- Minden rendben, Kookie? - néz rám értetlenül. - Sápadt vagy. Történt valami? - válaszolni azonban nincs időm, mert becsengetnek.
- Majd szünetben elmesélek mindent - tolom el magamtól és lépek padomhoz, hogy egy hangos sóhaj kíséretében helyet is foglaljak a székemen. Tae zavartan foglal helyet mellettem, szóra is nyitja a száját, de belép a tanár. Angol… Hát, nem épp a kedvenc tantárgyam.
- Kim Dong-yul jelen van? - néz körül a termen Namjoon tanár úr, mire én is felkapom a fejem. Nem jött vissza a terembe.
- Nem érzi jól magát - felelek hirtelen, ezzel magamat is meglepve. Érzem magamon Tae értetlen tekintetét, így én is rá nézek egy másodpercig megnyugtatva, hogy nincs semmi baj. Azaz, van, de azt majd később.
- Értem. Hát, akkor kezdjük is. Elevenítsük fel a múlt órai anyagot egy rövid kisdolgozattal! - csapja össze tenyereit a tanár, míg a többiek velem együtt elfúló, kelletlen nyögést eresztenek meg. A többiek csak a dolgozat miatt, én meg azért, mert nem tudom kezelni a stresszes helyzeteket.

Az óra végére már jobb kedvem lesz. Padtársam segített a dolgozatban is, és nagyjából össze is szedtem, mit mondok neki, mi van Dyullal. A kicsöngetésnél szinte azonnal felálltam, és kihúztam magammal a teremből.  Az udvar azon részéig mentünk, ahol a múltkor Heával beszélgettünk. Tanulva a legutóbbi esetből, direkt figyeltem, jön-e mögöttünk valaki vagy hallgatózik-e. Szerencsére nem volt senki.
- Na, mi az, mondjad már! - zökkent vissza a valóságba Taehyung két erős kezével, melyekkel gyengéden rázogat. Imádom a kezeit, olyan nagyok!
- Ah… persze, igen, öm… - rázom meg a fejem. Basszus, ezt mégis hogy kell elkezdeni? - Na, az van… Dyul… - Tae türelmesen várja, míg összeszedem gondolataimat. - Berángatott a szertárba, és mondott dolgokat - tördelem ujjaimat.
- Oké. Először is: - fogta meg kezeimet, és leereszti kettőnk közé. - ezt ne csináld. A frász kerülget, ha valaki tördeli az ujjait. Másodszor, milyen dolgokat? - ráz meg egy kicsit jelezve, hogy meséljek már.
- Hát… Valami olyasmit, hogy mennyire kár, hogy én nem érzek semmit iránta. Szomorkodott, meg minden… Ez még nem is lenne furcsa, mivel el akar happolni tőled, de előtte egyértelműen tudomásul vette, hogy Heára hajtasz. Asszem… - tördeltem volna tovább ujjaimat, de felhagyva ezzel, inkább csak zsebre teszem őket. Taehyung mozdulatlanul néz maga elé. Nem tudok semmit leolvasni az arcáról.
- Szóval… beléd zúgott? - kérdi felocsúdva. Ezt mondom neki, de csak most esett le? Ezen gondolkozott?
- Szerintem, de nem tudom!
- Ajh… Minden esetre, folytassuk ezt Heával. Majd meglátjuk, mi van - vakargatja haját.
- Igen, szerintem is - helyeslek bólogatva, majd indulnék is meg, de hyungom utamat állja. - Mi az?
- Kook… kettesben vagyunk - vigyorodik el perverzül. Időm sincs felfogni, mire céloz, egyből a falnak présel és hevesen ajkaimra mar. Hezitálás nélkül viszonzom édes csókját, halványan el is vörösödve.

Rövid idő múlva, kezei derekamon állapodnak meg és egész testével az enyémhez préselődik. Bal karom nyakába akasztom, a jobbikkal dús hajába túrok, és csak élvezem nyelvünk heves játékát. Olyan forró, olyan intenzív, hogy néha levegőt is elfelejtek venni. Ilyenkor halkan felszusszanok, hogy ismét éltető oxigénhez juthassak, de emiatt Tae egyre tüzesebb lesz. Alig hagy lélegezni, de nem zavar. Sokkal jobban leköti figyelmem kezdeti merevedése, melyet az én ölemnek dörzsöl. 

Megérezve lábaim közt férfiasságát, fel is nyögök, mire derekamról kezei fenekemre siklanak. Kicsit megcsapkodja a combom, tudtomra adva, hogy az ölébe akar venni. Anélkül, hogy ajkaink elválnának, lábaimat átkulcsolom derekán, míg ő félgömbjeimet markolászva dörgöli ágyékát az enyémhez. Szusszanásaim és nyögéseim egyre hangosabbak és gyakoribbak, de Tae nem úgy néz ki, mintha le akarna állni. Kicsit megrántom haját, hogy hátrébb húzódjon, és beszélni tudjak hozzá.
- Taeh… le kellene… ah! Állni - nyögdécselem, de ezzel csak azt érem el, hogy nyakamra hajol és durván megszívja rajta a bőrt. A váratlan ingerre kicsit hangosabban nyögök fel, így azonnal szám elé kapom kezem. - Tae… mi lesz… ha meglát valaki? - kérdem, szinte visszafojtott lélegzettel.
- Akkor majd azt látják, milyen gyönyörű vagy - nyalja meg az imént kiszívott területet, majd leereszt. Hát ez hülye! Megőrült? Ilyet mondani…

Nincs időm elpirulni sem, ugyanis hyungom már övemmel babrál. Csípőmre fogva, egyszerre tol neki a falnak és kezdi lehámozni rólam a nadrágom. Várjunk… úristen, mi van?
- Tae! Állj, mit akarsz csinálni? - kérdem kétségbeesetten, eltolva mellkasánál, amennyire csak tudom.
- Ne izgulj már ennyit - kacsint rám, azzal kioldja a nadrágom, és benyúl alsóm alá. Hitetlenül nyögök fel, mégis, a vágy és az érzés, hogy a nemességemet fogja, izgalommal tölt el.

Épp visszavágnék, de elkezdi kíméletlenül mozgatni kezét, nekem pedig a torkomra égnek a szavak. A helyzet miatt, a lehető legjobban visszafogom a hangom azzal, hogy egyik kezemmel betapasztom a szám. Másik kezemmel Tae vállába marok és a fejem hátra vetem. Nem tudok ellenállni. Még, ha akarnék, se. Taehyung visszahajol nyakamra és tovább kényeztet, ezzel megnehezítve nekem a csendben maradást. Hosszú percek múlva, végül tenyerébe élvezek egy hangosabb, visszafojthatatlan nyögés kíséretében, majd a földre rogyok. Tae tök nyugodtan lenyalogatja ujjairól élvezetemet, amit én rákvörös arccal nézek végig. A csengő megszólal, hyungom pedig ennek hallatán tesz pár lépést előre, majd visszafordul. 
- Nem jössz? - kérdezi értetlen tekintettel.
- De… te is fel vagy izgulva - utalok nem kis merevedésére, amit innen látok kidudorodni nadrágjából.
- Ja, ez? Hagyd csak. Majd suli után elintézhetjük nálam - kacsint rám, majd elindul a kapu felé. Lefagyva ülök a földön, majd még mindig ledöbbent, mégis vörös színekben pompázó arccal és huncut mosollyal ajkaimon indulok szerelmem után.

Dong-yul ezután egész nap nem is volt suliban. Nem jött be órákra és máshol sem találtam az épületben, valamint rajzszakkörre sem jött. Ez elég meglepő, azt hittem, legalább ide el fog jönni.
- Nem hinném, hogy otthon van - gondolkodik Tae hazafele úton. - Úgy volt, egy haverjánál alszik. Valamin összeveszett a szülőkkel.
- Biztos, hogy átmehetek? Nem szeretnék zavarni - pironkodok. Mindketten tudjuk, mit fogunk csinálni, ha én most átmegyek.
- Te? Zavarni? Soha - mosolyog rám negédesen, majd megérzem forró ujjait tenyeremre simulni. Viszonzom gesztusát, így kézen fogva sétálunk a sötét, kihalt utcákon. Őszintén, az se zavarna, ha tele lenne az utca, és mindenki minket bámulna. Akkor is ilyen szorosan fognám a kezét. - Meg is jöttük - veszi elő a kulcsait, majd ki is nyitja a bejárati ajtót. - Azért, hívd fel anyukádat, vagy vala-

Nem tudja befejezni, mert egy igen heves alak berántja az ajtón, lelöki a földre, és fölé hajolva ütni kezdi, ahol éri.

(Sziasztok! Bocsi a késői részért, valahogy nem jött az ihlet és idő. Viszont, nyár van - nektek, nekem még suli van ám - szóval lesz időm, remélhetőleg kedvem is. Valamint, ami időm volt, azt is a ~Zsuzsival közös ficink~ írásának szenteltem, szóval nem mondhatja senki, hogy nem írtam. Most viszont egy nagyobb csavart tervezek, szóval kérlek, élvezettel olvassátok! Kellemes szünetet!)