17 Bangtan High School

Az ismeretlen alak szó nélkül ragadja meg Taehyungot, aki a meglepettségtől nem is ellenkezik. Még akkor sem, amikor a földön kötnek ki mind a ketten, és verekedni kezdenek. Magamhoz térve, a harmatnyi erőmmel rontok neki az idegennek. Azaz, rontanék, de Dyul előttem terem, megállásra késztetve.

- Kunwoo! Azonnal engedd el! - üvölt az idegenre, aki egy pillanatra felkapja a fejét, Dyulra nézve. Tae kihasználva az alkalmat, megragadja - ezek szerint Kunwoo - gallérját, és maga alá rántva kever le neki néhány erős, egymást követő jobbost. Az én pasim. - Te is, Taehyung! Álljatok le mindketten, idióták! - száll be a csatába Dyul is, mire én is észbe kapok,  és szerelmemhez sietve ölelem meg szorosan, míg Dong-yul a szemétládához siet. Ki a fene ez, és miért verte meg Tae-t?

- Yul, ő egy rohadék, te is tudod! Tudja, hogy mit érzel, mégis... - Bár üvöltve kezdi mondatát, Kunwoo mégis elhalkul a végére, először barátjára, majd Taera emelve tekintetét. Rólam tudomást sem véve.

- Hagyjuk ezt most, gyere fel inkább. Lemossuk a vért - segíti fel Dyul Kunwoot, majd bármi szó vagy magyarázat nélkül kíséri fel az emeletre. Mi a franc volt ez?

- Jól vagy, Tae?- kérdem aggódva a vérző száját fogó szerelmemet, aki csak bizonytalanul bólint egyet, a két imént távozott jómadár után nézve. - Ki ez? Miért vert meg? - simítok arcára, mire végre rám emeli a tekintetét, majd enyhén elmosolyodik.

- Ő Dong-yul legjobb barátja, folyton nála alszik, vagy ő alszik itt. Nem igazán kedveljük egymást, érthetetlen okokból - nevet fel keserűen.

- Láthatóan okkal támadt meg - folytatom a felesleges aggódást, ugyanis Tae láthatóan nem sérült meg komolyan. Ha még mosolyogni is tud!

- Nem, de most nem ezzel akarok foglalkozni - karolja át a derekam és húz magához, mire azonnal elvörösödöm. Bármilyen jó érzés is a karjaiban lenni, a házban itt van az a két patkány, így gyorsan eltolom magamtól szerelmemet, aki összezavarodva pillant rám. - Mi a baj?

- Nem mennénk inkább máshova? - kérdem bizonytalanul, reménykedve, hogy beleegyezik. Sóhajt egyet, majd csalódottan bólint, de azért elindul kifelé. Később még bocsánatot kérek.

Épp elindulunk kifelé, mikor a lépcső felől hirtelen kiabálás üti meg a fülünket, mire mind a ketten összenézünk. Megtorpanva állunk és várjuk a folytatást, ami nemsokára meg is érkezik, egy hangos ajtócsapódás és egy dühösen robogó Kunwoo formájában. Minket le se szarva veszi az irányt a bejárati ajtó felé, de a szorosan mögötte szaladó Dyul még időben megállítja. Mi csak döbbenten és tehetetlenül állunk, nézve, ahogy azok veszekednek, egymáshoz vágva a sértőbbnél sértőbb szavakat.

- Szerinted ez tényleg megoldás? Hogy beszéljelek le erről, ha ilyen hülye vagy? - kiabál Kunwoo torka szakadtából, ami nagyon megrémít. A srácnak nem semmi a testfelépítése, még Taehyungnál is magasabb, és körülbelül olyan izmos, mint egy profi bokszoló. Kész csoda, hogy Tae túlélte a támadását.

- Lehetne, hogy ezt nem itt beszéljük meg előtte...? - pillant Dyul Taera, majd rám, kicsit lehajtva a fejét. Neki is elég kellemetlen a szitu.

- Nem! Ezt itt és most le kell rendezni. - Ezzel megragadja Taehyung gallérját, aki már kapna a srác keze után, de az még azelőtt Dyulnak lökve elengedi, hogy Tae akárcsak hozzáérhetne. - Gyerünk, mondd meg neki, most azonnal! Vagy engem egy életre elfelejthetsz - teszi keresztbe a karjait Kunwoo, felvéve egy katonás pózt, szilárdan állva. Ez biztosan középiskolás? És minek ráncigálja Taet?

- Te megőrültél...? - döbben le Dyul, én pedig itt elégelem meg a dolgot.

- Már elnézést, de szeretnék a párommal kettesben maradni, akár itt, akár máshol, és a ti vitátok egyáltalán nem érdekel, sőt mi több, rohadtul idegesít - förmedek rá előbb Kunwoora, aki rám kapja a tekintetét, ami miatt inkább Dyulra nézek. Ez a srác fosatós, nagyon.

- Igen, Kooknak igaza van. Akármi bajotok is van, nekünk erre nincs időnk. Kunwoo, ha csak kiabálsz meg rángatsz, akkor akár el is mehetsz, Dyul, te meg menj vele, és vissza se gyere! - sziszegi hyung ijesztő éllel a hangjában, amitől Dong-yulban megfagy a vér. Lehajtott fejjel rágja az alsó ajkát, mint aki nem hiszi el, amit az imént hallott. Még én sem hallottam a páromat így beszélni.

- Jó! Úgysincs mit beszélnünk - indul meg határozottan a kijárat felé, kikerülve Kunwoot. Azt hittem, ő majd keményen visszatartja és lekever Taenak még pár felesleges ütést, de nagy meglepetésemre, szó nélkül kiengedi Dyult, és egy kisebb sóhaj kíséretében utána baktat. Ezeknek mi bajuk, de komolyan?

- Te jól vagy? - simít vállamra kedvesen Taehyung, amitől egy pillanatra kellemes borzongás fut végig rajtam, amit ő csak megmosolyog, de nem teszi szóvá.

- Ezt nekem kellene kérdeznem - mosolygok rá zavartan, majd elindulok a szobája felé, nyomomban vele. - Menjünk fel, és csináljunk valamit!

(Sziasztok! Bocsi a késői részért, de igyekeztem... Nagyon nagyon elfoglalt vagyok, komolyan, alig látok ki mostanában a tanulásból... És még így is vannak tantárgyak, amikkel gondban vagyok. Elég nagy gondban. De mivel a nyelvvizsga jelentkezését sikeresen lekéstem, még van egy fél évem arra, hogy a kövire készüljek, szóval ilyen szempontból most ti vagytok a szerencsésebbek. Már, ha tényleg érdekel valakit ez a bénácska történet. :D

Innentől igyekszem havonta minimum egy részt hozni, bocsánat, hogy ennyit kell várni rám. Remélem azért vannak még, akik olvasnak. :D További jó tanévet  mindenkinek! ^^)

Szünet

Sajnálom, de kénytelen vagyok ideiglenesen szüneteltetni a blogot. Tudom, látom a statisztikákon, hogy egy csomóan jöttök fel naponta, de ebben a hónapban biztosan nem tudom hozni a következő részeket, és valószínűleg szeptemberben sem. Októberben már nagyobb valószínűséggel, szóval ha van valaki, aki angyalian várja a kövi részt, októberig fel se jöjjön, de ígérek neki abban a hónapban minimum két részt, mert már elkezdtem írni a kövit, de új projekten is dolgozok és a Zsuzsival közös ficin is, valamint nemsoká nyelvvizsga utána meg egy másik, és kitűnőnek kell lenni az esélyes ösztöndíjhoz. (Meg az egyetemre, ahova jelentkeznék, az év végi jegyeknek kell jónak lenniük.)
Sajnálom még egyszer, de ígérem, két hónap, és jönnek a részek újra. <3

16 Bangtan High School

Sokkosan lépkedek a folyosón, vissza a tanteremhez. Dyul… szerelmes belém, vagy mi a franc van?

Miután elengedett a szertárban, ki is osontam onnan. Szerencsére, már senki sem állt az ajtó előtt. Dyul még ott maradt, mozdulatlanul. Nem tudom, mit jelentsen ez az egész, de mindenképp el kell mondanom a történteket Taehyungnak!

Be is lépek a terembe, ahol Tae láthatóan még mindig Heát fűzi. Amikor meglátja, hogy egyedül vagyok, mégis inkább csak odajön hozzám, befejezve korábbi tevékenységeit.
- Minden rendben, Kookie? - néz rám értetlenül. - Sápadt vagy. Történt valami? - válaszolni azonban nincs időm, mert becsengetnek.
- Majd szünetben elmesélek mindent - tolom el magamtól és lépek padomhoz, hogy egy hangos sóhaj kíséretében helyet is foglaljak a székemen. Tae zavartan foglal helyet mellettem, szóra is nyitja a száját, de belép a tanár. Angol… Hát, nem épp a kedvenc tantárgyam.
- Kim Dong-yul jelen van? - néz körül a termen Namjoon tanár úr, mire én is felkapom a fejem. Nem jött vissza a terembe.
- Nem érzi jól magát - felelek hirtelen, ezzel magamat is meglepve. Érzem magamon Tae értetlen tekintetét, így én is rá nézek egy másodpercig megnyugtatva, hogy nincs semmi baj. Azaz, van, de azt majd később.
- Értem. Hát, akkor kezdjük is. Elevenítsük fel a múlt órai anyagot egy rövid kisdolgozattal! - csapja össze tenyereit a tanár, míg a többiek velem együtt elfúló, kelletlen nyögést eresztenek meg. A többiek csak a dolgozat miatt, én meg azért, mert nem tudom kezelni a stresszes helyzeteket.

Az óra végére már jobb kedvem lesz. Padtársam segített a dolgozatban is, és nagyjából össze is szedtem, mit mondok neki, mi van Dyullal. A kicsöngetésnél szinte azonnal felálltam, és kihúztam magammal a teremből.  Az udvar azon részéig mentünk, ahol a múltkor Heával beszélgettünk. Tanulva a legutóbbi esetből, direkt figyeltem, jön-e mögöttünk valaki vagy hallgatózik-e. Szerencsére nem volt senki.
- Na, mi az, mondjad már! - zökkent vissza a valóságba Taehyung két erős kezével, melyekkel gyengéden rázogat. Imádom a kezeit, olyan nagyok!
- Ah… persze, igen, öm… - rázom meg a fejem. Basszus, ezt mégis hogy kell elkezdeni? - Na, az van… Dyul… - Tae türelmesen várja, míg összeszedem gondolataimat. - Berángatott a szertárba, és mondott dolgokat - tördelem ujjaimat.
- Oké. Először is: - fogta meg kezeimet, és leereszti kettőnk közé. - ezt ne csináld. A frász kerülget, ha valaki tördeli az ujjait. Másodszor, milyen dolgokat? - ráz meg egy kicsit jelezve, hogy meséljek már.
- Hát… Valami olyasmit, hogy mennyire kár, hogy én nem érzek semmit iránta. Szomorkodott, meg minden… Ez még nem is lenne furcsa, mivel el akar happolni tőled, de előtte egyértelműen tudomásul vette, hogy Heára hajtasz. Asszem… - tördeltem volna tovább ujjaimat, de felhagyva ezzel, inkább csak zsebre teszem őket. Taehyung mozdulatlanul néz maga elé. Nem tudok semmit leolvasni az arcáról.
- Szóval… beléd zúgott? - kérdi felocsúdva. Ezt mondom neki, de csak most esett le? Ezen gondolkozott?
- Szerintem, de nem tudom!
- Ajh… Minden esetre, folytassuk ezt Heával. Majd meglátjuk, mi van - vakargatja haját.
- Igen, szerintem is - helyeslek bólogatva, majd indulnék is meg, de hyungom utamat állja. - Mi az?
- Kook… kettesben vagyunk - vigyorodik el perverzül. Időm sincs felfogni, mire céloz, egyből a falnak présel és hevesen ajkaimra mar. Hezitálás nélkül viszonzom édes csókját, halványan el is vörösödve.

Rövid idő múlva, kezei derekamon állapodnak meg és egész testével az enyémhez préselődik. Bal karom nyakába akasztom, a jobbikkal dús hajába túrok, és csak élvezem nyelvünk heves játékát. Olyan forró, olyan intenzív, hogy néha levegőt is elfelejtek venni. Ilyenkor halkan felszusszanok, hogy ismét éltető oxigénhez juthassak, de emiatt Tae egyre tüzesebb lesz. Alig hagy lélegezni, de nem zavar. Sokkal jobban leköti figyelmem kezdeti merevedése, melyet az én ölemnek dörzsöl. 

Megérezve lábaim közt férfiasságát, fel is nyögök, mire derekamról kezei fenekemre siklanak. Kicsit megcsapkodja a combom, tudtomra adva, hogy az ölébe akar venni. Anélkül, hogy ajkaink elválnának, lábaimat átkulcsolom derekán, míg ő félgömbjeimet markolászva dörgöli ágyékát az enyémhez. Szusszanásaim és nyögéseim egyre hangosabbak és gyakoribbak, de Tae nem úgy néz ki, mintha le akarna állni. Kicsit megrántom haját, hogy hátrébb húzódjon, és beszélni tudjak hozzá.
- Taeh… le kellene… ah! Állni - nyögdécselem, de ezzel csak azt érem el, hogy nyakamra hajol és durván megszívja rajta a bőrt. A váratlan ingerre kicsit hangosabban nyögök fel, így azonnal szám elé kapom kezem. - Tae… mi lesz… ha meglát valaki? - kérdem, szinte visszafojtott lélegzettel.
- Akkor majd azt látják, milyen gyönyörű vagy - nyalja meg az imént kiszívott területet, majd leereszt. Hát ez hülye! Megőrült? Ilyet mondani…

Nincs időm elpirulni sem, ugyanis hyungom már övemmel babrál. Csípőmre fogva, egyszerre tol neki a falnak és kezdi lehámozni rólam a nadrágom. Várjunk… úristen, mi van?
- Tae! Állj, mit akarsz csinálni? - kérdem kétségbeesetten, eltolva mellkasánál, amennyire csak tudom.
- Ne izgulj már ennyit - kacsint rám, azzal kioldja a nadrágom, és benyúl alsóm alá. Hitetlenül nyögök fel, mégis, a vágy és az érzés, hogy a nemességemet fogja, izgalommal tölt el.

Épp visszavágnék, de elkezdi kíméletlenül mozgatni kezét, nekem pedig a torkomra égnek a szavak. A helyzet miatt, a lehető legjobban visszafogom a hangom azzal, hogy egyik kezemmel betapasztom a szám. Másik kezemmel Tae vállába marok és a fejem hátra vetem. Nem tudok ellenállni. Még, ha akarnék, se. Taehyung visszahajol nyakamra és tovább kényeztet, ezzel megnehezítve nekem a csendben maradást. Hosszú percek múlva, végül tenyerébe élvezek egy hangosabb, visszafojthatatlan nyögés kíséretében, majd a földre rogyok. Tae tök nyugodtan lenyalogatja ujjairól élvezetemet, amit én rákvörös arccal nézek végig. A csengő megszólal, hyungom pedig ennek hallatán tesz pár lépést előre, majd visszafordul. 
- Nem jössz? - kérdezi értetlen tekintettel.
- De… te is fel vagy izgulva - utalok nem kis merevedésére, amit innen látok kidudorodni nadrágjából.
- Ja, ez? Hagyd csak. Majd suli után elintézhetjük nálam - kacsint rám, majd elindul a kapu felé. Lefagyva ülök a földön, majd még mindig ledöbbent, mégis vörös színekben pompázó arccal és huncut mosollyal ajkaimon indulok szerelmem után.

Dong-yul ezután egész nap nem is volt suliban. Nem jött be órákra és máshol sem találtam az épületben, valamint rajzszakkörre sem jött. Ez elég meglepő, azt hittem, legalább ide el fog jönni.
- Nem hinném, hogy otthon van - gondolkodik Tae hazafele úton. - Úgy volt, egy haverjánál alszik. Valamin összeveszett a szülőkkel.
- Biztos, hogy átmehetek? Nem szeretnék zavarni - pironkodok. Mindketten tudjuk, mit fogunk csinálni, ha én most átmegyek.
- Te? Zavarni? Soha - mosolyog rám negédesen, majd megérzem forró ujjait tenyeremre simulni. Viszonzom gesztusát, így kézen fogva sétálunk a sötét, kihalt utcákon. Őszintén, az se zavarna, ha tele lenne az utca, és mindenki minket bámulna. Akkor is ilyen szorosan fognám a kezét. - Meg is jöttük - veszi elő a kulcsait, majd ki is nyitja a bejárati ajtót. - Azért, hívd fel anyukádat, vagy vala-

Nem tudja befejezni, mert egy igen heves alak berántja az ajtón, lelöki a földre, és fölé hajolva ütni kezdi, ahol éri.

(Sziasztok! Bocsi a késői részért, valahogy nem jött az ihlet és idő. Viszont, nyár van - nektek, nekem még suli van ám - szóval lesz időm, remélhetőleg kedvem is. Valamint, ami időm volt, azt is a ~Zsuzsival közös ficink~ írásának szenteltem, szóval nem mondhatja senki, hogy nem írtam. Most viszont egy nagyobb csavart tervezek, szóval kérlek, élvezettel olvassátok! Kellemes szünetet!)

15 Bangtan High School

Nehezen ugyan, de ülő helyzetbe tornázom magam, hogy az éjjeliszekrényemen ugráló ébresztőórát lecsaphassam a fenébe. Utálom a hétfő reggeleket, nagyon is! Ráadásul, végre összejöttem - vagy mi - Taehyunggal, de most Heajunggal kell foglalkoznunk. Abban ez viszont előnyös, hogy nem esünk egymásnak az osztályban. Nemrég kezdődött a suli, senki nem ismeri az identitásomat igazoló titkot sem, miszerint Kim Taehyung a párom. Ha egymásnak esnénk, vagy csak bármi félreérthető dolgot csinálnánk, az biztosan pletykákat szülne… Igen, Tae elég népszerű a lányok körében, nem csodálom. Ő viszont már az enyém, haha!

Abszolút kedvetlenül, végül felállok, hogy reggeli rutinjaimat elvégezzem, és a sulinak nevezett börtönbe induljak. Annyi felesleges tantárgy, felesleges óra, felesleges idő… De legalább nem vagyok egyedül.

Miután gyorsan lezuhanyoztam és egyenruhámat is magamra szenvedtem, táskámat vállamra dobva indultam a földszintre, hogy egy kenyeret és almát kikapva rohanjak is, hogy el ne késsek. A szüleim korán dolgozni mentek, a bátyám sincs itthon, szóval bezártam a kaput, és el is indultam. Nem számítottam útitársakra.  
- Szia, Süti! - hallom meg magam mögött az idegesítő hangot, amit jelenleg a hátam közepére sem kívánok. Végül magamra erőltetve a szokásos mosolyomat pördülök meg tengelyem körül, visszaintve Dyulnak.  
- Szia! Hogy telik a hétfő? - kérdem, ezer wattos mosollyal ajkaimon. Tudat alatt azért mégis felvillanyoz a gondolat, vagy jobban mondva a remény, miszerint nemsokára Hea-val fog suliba járkálni, nem velem. 
- Most, hogy látlak, ezerszer jobban - mosolyodik el, mire legszívesebben megforgatnám a szemeimet, de nem teszem. - Indulhatunk? Nem kéne elkésnünk, és… Jungkook - néz hirtelen számra, amitől kicsit megijedek. Hozzám ne érjen, vagy kitekerem a kezét. - Morzsás a szád széle - nyúl arcom felé, mire automatikusan térek ki előle, majd törlöm le a számat, amin mellesleg nem érzékeltem semmilyen ételt. Ennek elment az esze? 
- Tényleg? Észre sem vettem, köszi, hogy szóltál - vigyorgok rá diadalittasan, mire megemeli szemöldökét. Hozzám aztán nem nyúlsz.

Lassan megindulunk a suli felé, de az út nem telik valami kellemesen. Végig beszél, mindenféle hülyeséget felhoz, amihez hozzászólni sem tudok. Egy idő után azt is szóvá teszi, milyen kis hallgatag vagyok. Erre csak annyit mondok, csak a hétfő reggel miatt, mire röhögve átkarolja a vállamat. Egész gerincemen végigfut a hideg. Így lépünk be végül az osztályterembe is, ahol Taehyung láthatóan már meg is kezdte az akciót. Hea Tae padjára támaszkodik, aki előtte áll, lazán zsebre dugott kezekkel, láthatóan minden figyelmét a lánynak szentelve. Ha nem tudnék a tervről, én is elhinném, hogy nagyban fűzi a csajt, aki szintén nem semmin színészkedik. A fürtjeit csavargatja, végignézve Taehyung egész lényén, állandóan felvihogva, néha-néha meg is csapkodva szerelmem vállát. Dyul csak áll és nézi őket, még mindig engem karolva, ami kezd rettenetesen idegesíteni. Lassan felém fordítja tekintetét, mire megpróbálom a lehető legelképedtebb arccal bámulni a két flörtölgető személyt.  
- Te is látod, amit én? - kérdezi halkan. Hangján szinte értődik, hogy csöppet elmosolyodik, ami nem jó jel. 
- Igen - bólintok egyet zavartan. Nem azért, de tényleg zavarba hoz, hogy ilyen közel van. Nem jó értelemben. 
- Te tudtál erről? - szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy felhúzza egyik szemöldökét, lyukat égetve arcomba. Nem, nem nézek rá, annyira jó színész nem vagyok, egyből leesne neki a tantusz. 
- Nem - hunyom le szemeimet önkénytelenül is. Zavar, hogy bámul, hagyjon már békén! 
- Értem - vigyorodik el gúnyosan. Ez nagyon nem jó jel. Nem velem kéne most foglalkoznia, szét kéne vesse az ideg, amiért rossz személyt próbál becserkészni. Ehelyett, lágyan megveregeti a vállamat, majd elsétál a padjához, onnan meredve néha rám, néha Heajungra. Most vacillál, vagy felméri a helyzetet?

Végül, a csengő ment meg attól, hogy itt álljak egész nap, mert nem tudok mit csinálni. Hea visszasétál a helyére, én meg leülök Tae mellé, aki úgy tesz, mintha nem vette volna észre, hogy bejöttünk. Odacsúsztat elém egy cetlit, amit rejtegetve Dyul mindent látó szemei elől, elolvasok. A papíron az áll: „Show Time”. Ez… olyan Taehyungos. 

- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó! Félreérted - mondja, kicsit hangosabban, hogy Dong-yul is biztosan meghallja. Ja, már kezdjük is? 
- Akkor, magyarázd meg, kérlek - fújtatok, amennyire tudok. Elképesztő, Taehyungnak ez mennyivel jobban megy. 
- Nem tudom… én… - tetteti a bizonytalant. Ekkor lép be a tanár, ami miatt mindenki feláll, hogy a szokásos jelentés meg miegymás után elkezdődhessen az óra.  
- Ezt majd még megbeszéljük - suttogom hangosan, hogy azért hallatszódjon, de úgy tűnjön, mintha nem akarnám, hogy más is meghallja. Előre hajolva vetek egy mérges pillantást Hea-ra, aki hirtelen ezt nem tudja mire vélni, de bal szememmel kacsintok egyet, hogy megértse, valójában nem haragszom rá. Végre, valami izgalmas is történik a suliban. Remélem azért, összejön.

Már ebédszünetre csöngettek, mikor Dong-yul padomra csap, mire összerezzenek. Felnézek rá, mire széles mosollyal tekint le rám, elszántan csillogó szemekkel. 
- Süti, menjünk, együnk valamit! - ránt fel székemből pofátlanul, majd csuklómnál fogva húz ki a teremből. És pont most nincs bent Tae. Lehet, hogy Dyul csak arra várt, hogy egyedül legyek?

Lemegyünk a lépcsőn, az addig oké… De miért haladunk el az ebédlő előtt? Hol akar ez kajálni? Már épp kezdenék ellenkezni, mire gyakorlatilag berúgja a tesi szertár ajtaját, engem kíméletlenül belök rajta, majd maga mögött becsukva az ajtót hallom, ahogy kattan a zár. Szinte azonnal elönti fejemet a pánik. Erősebb nálam, ráadásul a diákok most tuti nem jönnek erre, szóval kiabálni nem tudnék. De egyébként is, mi ez az egész? 
- M-Mit… - kezdenék bele remegő hanggal, de nem tudom befejezni. Felém lép kettőt, majd két vállamat megmarkolva tol neki a falnak, mire nyekkenek egyet, kezeimet övéire emelve. Nagyon nem tetszik ez nekem. 
- Mi ez az egész, Süti? Taehyung és közted? - kérdezi, végig arcomat vizslatva, mire nyelnem kell. Kezdek félni. 
- H-hogy érted? A padtársam, és barátok vagyu- 
- Ne gyere nekem ezzel! - emeli meg csöppet a hangját, mire azonnal kifut minden vér az arcomból. Látva, mennyire ledermedtem, enyhít szorításán és hangszínét is lágyabbra veszi. - Jungkook, nem vagyok vak. Ti jártok? - kérdezi, mélyen szemeimbe nézve, mire kiráz a hideg. 
- Nem… elméletileg nem - mondom meg neki az igazat. 
- És gyakorlatilag? - emeli meg szemöldökét, vérfagyasztó mosolyt húzva kiszáradt ajkaira. Nem merek megszólalni. Elemelem róla tekintetem és a földet kezdem pásztázni, reménykedve benne, hogy nem kell válaszolnom. Eltelik egy kis idő, mire talán felfogja, én bizony nem mondok semmit. - Akkor… szabad ilyet tennem? - kérdezi ridegen, majd semminemű figyelmeztetés nélkül hajol nyakamhoz, hogy végignyaljon rajta. Megugrom, majd vadul ellenkeznék, de mindkét csuklómat a fejem mellé szegezi a falnak, hogy mozdulni se bírjak. Egész testemen végigfut az undor, amint eljut a tudatomig, hogy mit csinált velem éppen, és valószínűleg mit tervez tenni a továbbiakban. Perverzül rám vigyorog reakcióm láttán, mire csak még jobban kiráz a hideg. - Tényleg ennyire undorító vagyok a szemedben? - néz rám, tettetett szomorúsággal. Ez az ember maga a megtestesült gonosz. 
- Még annál is, mint hiszed - szinte köpöm arcába szavaim, tovább rángatva magam, de ez a tevékenységem valószínűleg zavarja annyira, hogy rögtön visszahajoljon, majd megharapjon. A váratlan fájdalom hatására felszisszenek. Hányingerem van. 
- Kár. Nagyon kár, Süti - hajtja homlokát nyakhajlatomba, lágy szavakkal illetve. Nem mozdulok, azt hiszem, rosszul hallottam. Most, mintha őszinte lett volna. 
- Miért is? - kérdezem fintorogva, jobban a falnak préselődve, hátha beszippant magába a tégla. De nem fog. 
- Mert… én tényleg… - mondandóját megszakítja a kilincs zörgése, mire mindketten az ajtó irányába meredünk. Hallunk kintről hangokat, de nem lehet érteni, mit mondanak.

Dyul - végre valahára - elenged, én pedig csuklómhoz kapva nézek rá megvető, szikrákat szóró szemekkel, amik abban a pillanatban meglágyulnak, amint meglátom szomorú, ténylegesen őszintének tűnő, megbánástól csillogó íriszeit. Még sosem láttam ilyennek.

14 Bangtan High School

Taehyunggal az egész hétvégét együtt töltöttük. Az elején együtt filmeztünk, együtt mostunk fogat, kajáltunk, szinte el sem szakadtunk egymástól. Néha a WC-hez is elkísért. Nem zavart, imádom a közelségét. Amint hazaért a családja, bemutatott nekik. A szülei ugyanolyan kisugárzásúak, mint a ház: gazdagok. Ez már csak a ruhájukon és ékszereiken is meglátszott, valamint a beszédstílusukon. Nem sokat beszélgethettünk, nemsoká ismét elmentek. Taehyung szerint szimpatikus voltam nekik, de én ebben nem lennék olyan biztos…

Dyul csak vasárnap délután jött haza. Mondanom sem kell, nagyon meglepődött a jelenlétemen. Elméletileg valami barátjánál volt, mert nem akart a testvérével egy légtérben maradni.
- Ha tudtam volna, Süti, hogy itt leszel, biztosan itthon maradok, hogy kiélvezhessük egymás társaságát - dob felém egy elég sokat mondó félmosolyt, mire feláll a szőr a hátamon. Valahogy - nem is értem, miért - az ő ajánlata nem tűnik olyan csábítónak, mint Taehyungé. - Minek köszönhetjük a látogatásod?
- Csak átjöttem, nem volt különösebb oka - mosolygok, mire Tae felhorkant mellettem. Váratlanul átkarolja derekam, magához húzva. Dyul csak egy mindent sejtő pillantást vet ránk, majd ráhagyva a dolgot elköszön és visszavonul a szobájába. Kezdem azt hinni, Hea és Dong-yul nem igazán illenek össze. Az egyikük kitartó, a másikuk elég könnyen feladja a dolgokat. Hogy hozzuk ezt a kettőt össze?

Miután végre összepakoltam a cuccomat és egy csókot is váltottam Taehyunggal a házuk előtt, elindulok hazafelé. Elég mozgalmas hétvége volt, ha azt nézzük. Ebbe belegondolva halvány rózsaszín árnyalat fut végig arcomon, egy széles mosollyal karöltve. Szeretem.

Viszont ideje lenne Heajung és Dyul összehozását kigondolni. A múltkor, hármasban elmentünk a rajzszakkörre és beírattuk Hea-t, de Dyult már ott sem érdekelte. Végig velem és a rajzolással foglalkozott. Érdekli őt egyáltalán az ellenkező nem? Biztosan, hiszen szerelmem elől is sorra csábította el a lányokat. Homlokomra csapva jön a felismerés, hogy nekem tulajdonképpen van már tervem. Azaz, korábban átfutott az agyamon, de épp azzal voltam elfoglalva, hogy Tae mit érez irántam. Ha Tae hajtana kicsit Heajungra – persze, csak látszólagosan – talán Dong-yul felfigyelne erre. Vagy, jobban rám hajtana, ki tudja. Egy próbát megér, más ötletem amúgy sincsen.

Miközben sétálok a házunk felé, előkapom a mobilomat, és már írom is az SMS-t szerelmemnek, melyben leírom az ötletemet. Jobb lett volna személyesen megbeszélni, de hát ez így alakult. Most már nem megyek vissza. Épp, hogy elküldöm és visszacsúsztatom a készüléket a zsebembe, már rezeg is, miszerint válaszom érkezett. Ezt megmosolyogva olvasom el az üzenetet:

„Ha szerinted ez jó ötlet, akkor szerintem is. De azért vigyázz magadra. Holnaptól a suliban tegyünk úgy, mintha nem lennénk már jóban. Én bókolgatok Hea-nak, de, hogy ne értse félre, mindenképp tájékoztasd a tervedről. Ha megkérdezi, miért hajt Dyul azokra, akik tetszenek nekem, találj ki bármint, csak ne mond meg neki a kapcsolatunkat. A föld alá süllyednék, ha kitudódna, hogy annak a seggfejnek vagyok a testvére. Vigyázz hazafele menet! XOXO”

Ezen elgondolkozva jöttem rá, hogy igen, valószínűleg Heajungnak is tudnia kéne erről, nem? Hülye vagyok. Én simán elfelejtettem volna.

Hazaérve, a táskám tartalmát ki is pakolom, majd laptopom az ölembe vége huppanok le az ágyamra. Azonnal küldök egy üzenetet a lánynak, mielőtt totálisan elfelejtem, így a tervem se legyen emiatt elrontva.

„Szia, Hea! Van egy ötletem, hogy kéne felkelteni Dyul figyelmét. Valamiért, ha Taehyungnak megtetszik valaki, Dong-yul azt a személyt megpróbálja elcsábítani. Szóval, Tae bókolgatni fog neked, meg hasonlók. Így könnyen a közeledbe férkőznek mind a ketten. Szóval, több esélyed lesz felhívni a figyelmét magadra, ne rontsd el az esélyed! ;)”

Lecsukom a gépemet, majd elővéve a leckét annak is nekiállok. Végül is, tanuló vagyok, vagy mi…

Azért, elég megnyugtató, hogy Taehyung is így érez irántam. Ez azt jelenti, hogy mi most járunk? Vagy mi? Biztosan, csak ez így nem lett kimondva. Egy darabig nem is lesz, úgy néz ki. Távol kéne maradnom tőle, nem? És át sem mehetek hozzá, mert ott van Dyul is. Mégsem olyan jó ez az ötlet, mint először tűnt… Épp csak összejöttünk, de mégsem, de mégis…

Befejezve az aznapi teendőimet, egy kis kaját behozva nyitom fel ismét a laptopomat, megnézve, válaszolt-e Hea. Nem csalódtam, miután elküldtem, jött is a válasz 5 perc után. Mindegy, más dolgom volt.

„Rendben! JUJJJ annyira izgulok!!!!!!!!! Köszönömköszönömköszönömköszönömköszönöm!!!!!!!!!!! <3 <3 <3 :* <3 ;* Ezt még biztosan meg fogom hálálni nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

Annyira furcsa, ahogy a lányok leveleznek… Minek ez a sok jel? Jézus…

Taehyung Pov.

Érzem, hogy a telefonom rezeg, miszerint SMS-em érkezett. Azonnal rávetem magam, reménykedve, hogy Kookie írt nekem valamit. Mikor lettem ilyen lányos? Ez undorító. De elnézem magamnak, ha róla van szó.

Megnyitva a valóban tőle érkezett üzenetet olvasom el a kis tervét. Kicsit elszomorodom, mivel nem is konkrétan miattam írta, hanem a miatt a ri…lány miatt, aki miatt majdnem elvesztettem őt. Mondjuk, már nincs miért haragudnom erre a… nőstényre, azt leszámítva, hogy most vele kell foglalkoznunk. Megértem én, hogy ezt meg kell tennünk miattunk is, de idegesít, hogy megint alig fogunk beszélni egymással. Nem lesz nehéz eljátszani, hogy összevesztünk, az utóbbi pár napban - a hétvégét leszámítva - alig beszéltünk. Talán Dyul most azt hiszi, hogy kibékültünk, ami hiába igaz, nem szabad így tűnnie. Pedig éppen csak összejöttünk… azt hiszem.

Mikor visszaírtam neki, nem bírtam megállni, hogy egy XOXO-t oda ne biggyesszek a végére. Elvégre, tényleg csókolgatnám. Minden percben, mindenhol. Remélem, azok ketten hamar egymásra találnak, mert már most hiányolom szerelmem illatát, melegét, hangját… érintését. Azt hiszem, megszállott idióta vagyok, vagy szerelmes. Vagy mindkettő.

 (Sziasztok! Bocsi a rövid részért, de a következő biztosan hosszabb lesz. :) Remélem, nem túl béna a többihez képest, kezd elszállni az ihlet ehhez a ficihez... ^^"

Viszont, a My Heart blog írójával, Zsuzsi~val közös ficit is elkezdtünk írni! Az első rész már kint is van egy új, közösen indított blogon: Egy éj egy álom

A címe pedig: Sokat kérsz!

Jó szórakozást hozzá!)

[A képért köszönet: a Best Part of my Life írójának, K.C.-nek!

Akinek még van kedve, küldjön Vkook-os képeket a facebookomra!]

Díj 3 *O*

A díj szabályai:

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

Húúú :D Nem lesz ez így sok? Már nem tudok kit díjra jelölni... :D

Válaszaim:

1. Mennyire befolyásolja számodra a történet minőségét a helyesírási hibák? 
Mármint az én történetemét vagy másét? :D Igyekszem az enyémet rendesbe írni, de így sem mindig sikerül. XD

2. Hol képzeled el a jövődet? Magyarországon vagy máshol?
Nos, nem hiába tanulok angolt, japánt és koreait is (tanárral, teszem hozzá, mielőtt valaki azt hiszi, magamtól tudnék nyelvvizsgát szerezni :D). Valahol Ázsiában tervezem leélni az életem. :)

3. Honnan merítesz ihletet az íráshoz?
A fejemből. ;)

4. Mit gondolsz azokról, akik a halálba kívánják az idolok barátnőit?
Az idol nem véletlenül idol. Ő egy bálvány, akit lehet imádni, felnézni rá, de nem szabad beleavatkozni a magánéletébe. Nem is, hogy beleavatkozni, de legalább örülni kéne, hogy boldog. A szerelmet nem szabad elítélni.

5. Mi a véleményed a Sasaengekről?
Hát való igaz, eléggé eltúlozzák általában a dolgokat, de én meg a fejemben összehozom a tagokat, minden féleképpen, szóval én nem ítélkezek, ha beteg elméről van szó. :)

6. Hetero vagy yaoi fici?
YAOI.

7. Mit gondolsz azokról az írópalántákról, akik sértésnek veszik az építő kritikát, mikor a történetük eléggé bukdácsol minden szinten? Mit gondolsz a támadásaikról?
Hát figyelj, nyilvános közösségi oldalon én sem örülnék semmilyen kritikának, legyen az építő vagy romboló. Van, aki nehezebben fogadja el, ha nem olyan tökéletes, amin talán órákat dolgozott és büszke is rá. Ilyenkor védheti az igazát. Írói szabadság van, hülyeség ezen vitatkozni.

8. Szoktál játszani? MMORPG, RPG, FPS, MOBA, bármi. :) Ha igen, mivel?
Régebben gamer voltam. :D LOL, CS:GO, meg egy csomó (főleg fegyveres) játék, amivel imádtam játszani, de már a nevükre sem emlékszem. Furcsa az emberi memória. Akkoriban biztos voltam benne, hogy sose felejtem el őket és nem is állok le velük.

9. Mi a véleményed azokról a kommentekről, amikor meglátnak egy szexi pillanatban elkapott idolt és ezt írják: Meghaltam/Intézd a temetésem.
Minek kéne lennie? :D Fiatalok, élvezzék ki a kpopperséget, érezzék magukat jól, örüljenek, hogy látják az idolukat. :D Én is ezt teszem. ;)

10. Legfőbb bias? Ki az és miért?
Jungkook. Egyszerűen tökéletes. :) Persze, nem vagyok fanatikus rajongó, de imádom a hangját, valamint egy táncos lelkűnek, mint én, az ő elszántsága lenyűgöző és egyszerűen jó nézni. Fiatal, eleve egy élmény nyomon követni, ahogy egy szikra csillaggá növi ki magát ebben a világban. :)

Mivel sajnos már nem tudok kit jelölni, kérdést sem írok, bocsáss meg. XD
Köszönöm ismét a díjat, rövid idő alatt a harmadik, megmelengeti a szívem. ;)

Díj 2 *O*

A díj szabályai:

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

HUH! Nem hittem volna, hogy egyből 2 díjat is kapok, ráadásul olyan blogíróktól, akiknek olvasom és imádom a történeteit. :D Meglehetősen kellemes érzés!!! *O*

A második díjamat nem mástól kaptam mint A Koronaherceg titkai írójától, HaNa-tól! :D (Vagy MinJi?) Nagyon szépen köszönöm!

(Ha nem gond, nem jelölnék meg újabb 10 bloggert, csak azokat, akiknek a legutóbb is szívesen adtam volna, csak nem volt elég lehetőség.)

Válaszaim:

1. Egy olyan kérdés, amit mindenki feltesz, mert mindenkit érdekel: Miért kezdtél el írni?

Ezt már megválaszoltam a korábbi díjamban. :)

2. Volt már ihlettúltengésed? :'D - nekem sokszorXD
Neeemigazááán...... Nekem ez úgy megy, hogy leülök, aztán jön... XD
Nem amúgy, éjjel nappal szárnyal a képzeletem, és rengetegszer vagyok úgy vele: OKÉ EZT LEÍROM KÉSZ SHIT MOST AZONNAL GÉP GYERÜNK
3. Előfordult, hogy bizonytalan voltál abban, ezt vagy azt tényleg meg kellene-e írnod, vagy inkább ne?
Persze, minden részt körömrágva teszek közzé, mert annyira nem vagyok biztos a dolgomban. De ez nem csak ebben nyilvánul meg, többször újraírok egy részt, ha nem vagyok vele elégedett, és úgy teszem ki. A mostani rész is rég kész, de folyton jut eszembe változtatás. Emiatt néha ugrál a történet a múlt-jelen megfogalmazások miatt, de igyekszem erre figyelni és kijavítgatni.
4. Mennyire érzed úgy, hogy az emberek megismerhetnek az írásaidból? 
A perverz oldalamat félig-meddig, de nem tudhatjátok, mennyire is romlott és beteg a kis fejecském. XD
5. Szoktál továbbgondolni fanfictionöket, vagy letérni egy résznél, és a saját fejed szerint folytatni magadban? 

Állandóan! 1-2 fanfiction kivételével az összeset átírom, vagy még perverzebbé formálom képileg a fejemben. :D Ne csodálkozzon senki, ha nem írom ki az igazi nevem. 

6. Mit éreztél, mikor megosztottad az első írásod?

Baromira be voltam sz*rva. Komolyan, szinte percenként jöttem fel mindenhoha megnézni, jött-e komment (facebookra és a blogomra is).

Az elsőben, amit itt megosztottam. Amikor megírtam, tökre örültem, hogy ilyet is tudok... Aztán pár hónapra rá elolvastam és fel sem ismertem szinte, annyira gáznak éreztem, hogy erre voltam büszke...
7. Csalódtál már valamelyik munkádban?
Egyelőre még nem. MÉG nem.
8. Mi a legnagyobb hiba szerinted egy blogban, ami miatt nem olvasod el, vagy nem olvasod tovább?

Amikor mindenféle érzelem vagy felvezetés nélkül, ok nélkül esik egymásnak a két főszereplő. Jó, az első megosztott írásom is ilyen, de akkor mindenevő voltam. Mostanában az ilyen ficiket csak abbahagyom, bezárom és meg se nyitom többet. Véletlenül se.

Mármint írást? Azt nem. De régen fociztam és imádtam, de az edző kilépett és politikus lett, így megszűnt. Ez évekkel ezelőtt volt, mégis nagyon bánt, hogy véget ért, és azóta sem tudom folytatni.
9. Volt már olyan, hogy nem tudtál valamit folytatni, és miatta nagyon fájt a szíved, de egyszerűen nem ment tovább?

Őszintén? Nem. Persze, egész álló nap ekörül forog az agyam, a történet számtalan variációja él a fejemben, de nem írom le mindet. Nem tudnám szavakba önteni. Számomra az ihlet olyan ötletek tömkelege, amit publikálni is lehet. De a fejemben lévő dolgokat nem tudom mindig átadni az olvasóimnak. :)

Persze, minden rész előtt ez van. Egy olyan részt sem tettem még ki úgy, hogy nem féltem volna a kritikától. Volt, hogy egy részt többször is kitettem, majd rögtön át is írtam. Nem vagyok elég magabiztos.

A perverz énem egy részét egészen biztosan meg tudjátok ismerni, amúgy meg nem annyira... :D

10. Vannak beteg ötleteid, amiket úgy megírnál, de nem mersz? :'')

Ha tudnád, óóóh... ^^

Kérdéseim: 

1. Kedvenc évszak, miért?

2. Hogy reagálsz a negatív visszajelzésekre, amiket kapsz (ha kapsz)?

3. Mit gondolsz, mi a véleménye az embereknek az írásaidról?

4. Mi adta az ihletet a történetedhez?

5. Támogatott valaki, amikor elkezdtél megosztani tartalmakat?

6. Hány olyan író van, akiknek az írását követed, és tudsz róla, hogy ők is olvassák a tiedet?

7. Mit érzel, miközben írsz?

8. Mi a legfontosabb dolog, amit tudni kell rólad (olvasóként)?

9. Egy szó, ami jellemez téged?

10. Mi az a dolog, ami legalább annyira fontos a számodra, mint az írás?

Jelölések: 

1. Az első díjat a Tükörkép (Drrr fanfic) írójának, SterekOrStydia-nak szánom. Nagyon tetszik a történet, így tovább! ;) Nagyon szeretem azt a párost, várom a kövi részt!

2. A második díj természetesen a Noel's Galaxy írójának, Noelnek küldöm. Maximálisan megérdemli! Imádom az írásait, bár sajnos még nem volt alkalmam beszélgetni vele. 

3. Aztán itt lenne egy blog, amelynek íróit már az előző díjamban is meg akartam jelölni, de nem volt elég helyem. Ma is egész nap ezen az oldalon lógtam és olvastam. Imádom Rossy-ék történeteit a Golyóálló Fictionok blogjukon! :)

4. Ezt a díjat elkerülhetetlenül a Négy év nélküled írójának, Kawaiipiekpop-nak küldöm! Odáig vagyok ezért a ficiért, kár, hogy lassan jönnek a részek... :D

5. Ejj, el se hiszem, eljött a nap, hogy 2 díjjal is díjjal jutalmazhatom munkájáért a The Death of Lover ficiért Noelt. Mint mondtam, imádom az írásaidat. :D
6. Ezt a díjat nem másnak/másoknak szánom, mint a BTS fanfictions blog íróinak. A Not Today fici kijöttének idején ismertem meg az oldalt sajnos, pedig nagyon szeretem a yaoi történeteiket. Itt volt az első olyan hetero fici is, amit elolvastam. Nem is értem, hamarabb hogy nem találtam rá az oldalra.
7. Hát akkor ez a lehetőség is eljött. Az előző díjamat a következő jelöltemtől kaptam: ZSUZSIIII <3, aki nem mellesleg a My Heart blog írója, egyik személyes kedvencem. Valamint Zsuzsival jó haverok vagyunk, nem igaz? :D

Sajnos, csak 7 díjra tudtam jelölni. Bakker, már ötödike óta kint lenne ez a poszt, csak nem tettem közzé. Mekkora hülyeség ez. :'D
Remélem, aki jelölt, elégedett a válaszokkal. <3

12-03 Bangtan High School 18+

Jobb kezem levezetem mellkasán és rásimítok férfiasságára a nadrágján keresztül. Aprót morran, majd felemelve tekintetével az enyémet keresi. Apró mosollyal egyenesedik ki, majd csatolja ki az övét felettem tornyosulva. Izmos, nem is tudtam, hogy ennyire. Ajkait harapdálva rántja ki nadrágjából az övet, majd gombolja ki és rántja le a ruhadarabot. Ezt téve én is, kezdenék vetkőzni, de megelőz. Rólam is leveszi a zavaró anyagot, én pedig csípőm emelésével segítek neki ebben.

Mellkasomat és alhasamat kezdi simogatni, mely hatására cseppet sem kellemes érzelmek törnek utat bennem. Alig két perce rontottunk be a szobába, máris mindketten egy szál alsóban vagyunk. A gondolatra, hogy engem még senki nem látott így, és nem is értek még hozzám, elvörösödöm. Hirtelen nagyon zavarban érzem magam… Eddig bele sem gondoltam, de ezek után mi… mi tényleg… azt fogjuk csinálni. Teljesen meztelenül. És úgy áll a helyzet, hogy én leszek… alul. Belém fog hatolni azzal. Oda. Felizgulva. Úr isten!

A pánikroham azonnal elszívja körülem a levegőt, helyette a tömény forróság próbál tüdőmbe szökni az éltető oxigén helyett. Nekem ez így túl gyors. Hevesen lélegezve próbálom nyugtatni magam. Nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak… Áh, nem tudom, csak nem így.

Taehyung azonnal lelassít, sőt, meg is áll. Ijedtem simít arcomra lágyan, aggódóan pillant le rám. Mintha megértené, hogy érzek, nyugtatni próbál. Arcom simogatja, másik kezével fejem mellett támaszkodik, miközben csitítgat. Beszél is, de a hangok eléggé eltompultak. A szívem rendszertelen, eszeveszett tempója nem kevés idő után végre nyugodni látszik, miközben csak Taehyungot látom magam előtt, mélybarna íriszeit, amelyekben megannyi érzelem tükröződik most. Aggódás, féltés, egy kis izgatottság, ragyogás… Megnyugtat a jelenléte. A hangok tisztulni kezdenek, miközben felránt, hogy ölébe üljek. Szorosan magához ölel. A teste melege mámorító, és az illata olyan férfias. Kezeimmel azonnal átkarolom a nyakát, egyikkel ismét haját kezdem simogatni, miközben ő a hátamon vezeti fel-le tenyerét megnyugtatóan. A légzésem normalizálódik, de bőröm továbbra is forró. Miért ne akarnám vele elveszteni? Meztelenül, egymáson… úgysem a külsőm számít, nem? Meg szerintem egyikünk sem néz ki rosszul. Akarom, hogy hozzám érjen, én is azt szeretném tenni. Egy kicsit még megijeszt a gondolat, hogy mi most tényleg szexelni fogunk.
- Nem csináljuk, ha nem akarod… - suttogja fülem mellett pár centivel, mire a gerincemen végigfut egy kellemes borzongás, amit hangja vált ki belőlem. Mi van, ha valaki hazajön közben, és rajtakap minket? Mondjuk, ezen kéne a legkevésbé aggódnom. Ő egyáltalán nem fél, tapasztalt (bár nem fiúkkal) és szeretem őt. Ez a legfontosabb.
- Ne hagyd abba… -  mondatomra közelebb bújik, lágyan fülembe csókol, majd bele is nyal. Váratlan ingerek érnek, nem is tudtam, hogy ott ennyire érzékeny. Szorosabban ölel magához, még mindig simogatva. Jóleső sóhajok törnek fel belőlem, mire érzem, elmosolyodik. Minden, amit csinál, megnyugtat.

Lassan elereszti fülemet, hátrébb húzódva fúrja tekintetét az enyémbe, majd ajkaimra hajol. Lehunyom pilláimat és élvezem nyelve forróságát, amellyel enyémet kényezteti. Néha-néha alsó ajkamra kap, azt megharapdálva vált ki belőlem forró sóhajokat, mire én is lágyan megharapdálom nyelvét, mikor visszadugja azt a számba. Egyik kezét hasamra vezeti és apró kockáimmal játszik, ami nagyon kellemes érzés. Annyira óvatos, figyelmes. Én is hasát kezdem simogatni. Talán még nálam is izmosabb, mivel hasfala eszméletlen jól néz ki, bőre pedig selymes és puha. Imádom minden porcikáját.

Lassan visszadönt az ágyra, majd nyakamat kezdi belepni apró, forró puszikkal. Egy centit sem hagy ki, mindenhol érint, néhol meg is nyalogatva, megszívva a bőrömet. Sóhajaim szaporodnak, néha eleresztek egy-egy apróbb nyögést. Tarkóját simogatom, el nem engedem, nehogy abbahagyja, amit csinál. Iszonyatosan tetszik.

Lejjebb haladva kulcscsontomra a fogai is előbújnak, lágyan harapdál és szívogat, mire egyre ködösül az elmém. Mintha nem csak ott ingerelne, testem itt-ott megrándul, jelezve, többet akarok. Ő is érzi ezt, így nem vár sokat, gyorsan letér egyik mellbimbómra, mire kicsit hangosabb, remegő sóhaj szakad ki belőlem. Ahogy ajkait az eddig érintetlen pontom köré feszíti, majd nyelvével ingerelni kezdi, alhasamban érzem, a pillangók éledezni kezdenek. De nem csak ott éledezik valami…

Kezem elemelem róla és inkább a lepedőt kínzom tovább. Ahogy tenyerével belső combomra simít, ismét olyan ingerek létezését adja tudtomra, amikről eddig fogalmam sem volt. Kicsit, mintha csikizne, de mégsem ott érzem a hatását, sokkal inkább… egy még annál is érzékenyebb ponton. Ujjai is elég kényeztetést nyújtanak, azonban, mikor apró körmeit végighúzza térdemtől alsóm felé combomon, csípőm megemelkedik és egy eddigieknél hangosabb, erőteljesebb nyögés hagyja el torkomat. Taehyung elégedetten mosolyog, majd száll le mellbimbómról, lejjebb haladva csókjaival. Végig szívja a bőrömet, ahol éri, mire végre leér vágyamhoz. Ujjait alsóm korcába akasztva néz fel rám, vágyittas szemekkel. 
- Szabad? - kérdezi, mire aprót bólintok. Szégyenlősség ide vagy oda, már rohadtul kívánom.

Lassan lehúzza rólam a zavaró anyagot, mire merevesésem elengedi a szorító börtön. Mélyen felsóhajtok a hideg levegővel való találkozásra, de nem sokáig tétlenkedik Tae sem. Ujjait szinte azonnal tagom köré fonja, mire izmaim befeszülnek, párás szemekkel meredek a plafonra. Taehyung vigyorogva figyeli reakciómat, míg egyik kezével hímtagomat, másikkal még mindig belső combomat simogatja. Érzem, ahogy az eddigieknél egyre keményebb leszek. Szerelmem lassan lehajol, apró puszit nyomva vágyamra, melynek hatására egész testem összerándul. Hogy lehetek mindenhol ennyire érzékeny?

Még mindig vigyorogva lassít keze mozgásán, mire elégedetlen sóhajt hallatok. Lenézek rá, tekintetem találkozik az övével. Nem sok időt hagy, hogy elvesszek a tekintetében, azonnal torkáig engedi merevedésemet. A váratlan ingerre megemelem csípőmet, ezzel – ha az lehetséges – még mélyebbre tolva magam benne. Fejem hátra vetem az élvezettől és hangosan felsikkantok. Azt hittem, a lepedőt is eltéptem, mivel izmaim befeszültek, és nagyon megrántottam magam alatt a fehér anyagot.

Nem tétlenkedve, azonnal mozgatni kezdi fejét hímtagomon, ezzel másodpercenként apró, alig hallható nyögéseket kicsalva belőlem. Ha így folytatja, nagyon hamar el fogok élvezni. Hogy ezt tudtára adjam, ujjaimat tincseibe vezetem, kicsit megszorítva, hogy lassítson, mert így bizony rövid lesz az éjszaka. Egy pillanatra kiengedve szája forróságából, leemeli kezeimet.
- Élvezz el nyugodtan - kimondva, azonnal visszaengedi merevedésem a nedves közegbe. Ezúttal nem csak mozog rajta, kegyetlenül szívogatni is kezdi, ami az utolsó csepp a pohárban.

Hangosat sikítva élvezek mélyen a szájába, amit némán tűr. Az utolsó cseppeket kimasszírozva belőlem nyeli le ondómat, amire ismét elpirulok. Ajkait megnyalva küld felém egy perverz mosolyt. Arcom eltakarva próbálok eggyé vállni a matraccal, azonban karjaimat elhúzva arcom elől ajándékoz meg egy romantikus, lágy csókkal. Annyi érzelem van ebben a pár másodperces gesztusban, hogy testem olvadásnak indulhatna kívül-belül. Szerelmesen pillantva rá, a nyugodni látszó szívem ismét heves ütemben kezd verni. Elhajolva tőlem nyálazza be két ujját, a látványra pedig összeszorul a torkom. Még csak most jön a lényeg…

Óvatosan, a lehető legkevesebb kellemetlenséget próbálja okozni nekem, miközben első ujját belém vezeti. Nem mondanám, hogy kellemes érzés, sőt…! Mozgatni kezdi, mire egész testemben megremegek. Az ujja… bennem… Próbálok lazítani, de ez sokkal nehezebb, mint hittem. Taehyung segít elterelni a figyelmemet, szabad kezét ismét férfiasságomra vezeti, mire megugrom egy picit. Halk nyögés hagyja el ajkaimat, mellkasom hevesen emelkedik föl-le. Ha ez nem lenne elég, Tae le sem veszi rólam a szemeit. Szinte teljesen elfelejtem a bennem munkálkodó ujját mindaddig, míg a másodikat meg nem érzem magamban. Ez már sokkal kellemetlenebb, feszítő érzés. Fájdalmas nyögés szakad ki torkomból, így összeszorítva szemeimet, ajkam beharapva próbálok csendben maradni. Nem akarom elvenni a kedvét a folytatástól. Azonban, ezt meghallva Taehyung ajkaimra hajol, tovább fokozva az enyhe élvezetet bennem, hogy elnyomja a fájdalmat. Nagyon jól csinálja. Átkarolva nyakát húzom közelebb magamhoz és tapadok ajkaira, szinte falva őt. Halványan érzem a saját ízemet benne, ami kicsit fura érzés, de jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé.

Egy idő után észre sem veszem, hogy három ujját mozgatja bennem. Elhajolva tőlem, az éjjeliszekrénye fiókjához nyúl, amiből elő is kap egy síkosítót. Minek tart ilyeneket? Mindegy, most jól jön, és ez a lényeg. Gyorsan lekapja magáról az utolsó ruhadarabot, ami fedi férfiasságát, így szemem elé tárul nem kis vágya. Hogy fog az ide beférni, te jó ég!

Kezén eloszlatva a síkos anyagot, bekeni vele magát, majd ujjait ismét belém vezetve juttat bejáratomba is egy keveset. Nagyon hideg ez az izé… Derekamra fogva igazítja magát fenekemhez, majd jóleső sóhajjal néz le rám. Küld egy bátorító félmosolyt, majd lehunyva szemeit lassan elindul befelé. Egész testem megfeszül az érzésre. Hihetetlenül kemény, nagy és forró! Egy percig úgy érzem, mintha kettészakadni készülnék odalent, de amint megáll egy kicsit, sűrű lélegzetvételek között keresi ismét tekintetem. Látszik, mennyire visszafogja magát, amiért tényleg hálás vagyok. Rettenetesen furcsa és szokatlan érzés, hogy ott… lüktet bennem. Aprót nyikkanok, mikor ismét megindul, egyre mélyebbre tolva magát bennem, mire a lepedőbe markolva próbálok másra koncentrálni. Tae még mindig masszíroz, de a kellemes érzés eltörpül a hatalmas fájdalom mellett, ami egyre csak nő, ahogy szerelmem befele nyomul. Mikor már tövig ért bennem, érzem, néhány könnycsepp utat enged magának, és leszánkázik az arcomon. Teahyung nyugtató puszikkal csókolja le rólam őket.
- Ne haragudj, nem akarom, hogy fájjon. De hidd el, amennyire kínoz most, akkora élvezetet fog adni - ismét ajkaimra hajolt, de csak egy apró puszit nyomott rájuk. Lassan mozogni kezdett, ami még fájdalmasabbá tette a helyzetet. Felnyögtem az érzésre, de nem állítottam meg. Tudom, hogy igazat mond. Csak el kell tűrnöm, el fog múlni.

Mikor visszalöki magát belém, mintha felkapcsoltak volna még egy lámpát, fehér fényt láttam felvillanni, ami persze azonnal el is tűnt. Bár most, hogy kicsit kitágultam, már nem fáj annyira, de még mindig nagyon kellemetlen. Az első lökés után már jóval könnyebben kezd mozogni bennem, fokozatosan pedig érzem, ahogy a rossz érzés átvág valami más, egészen kellemes érzésbe. Felvéve egy állandó ritmust mozog bennem. Lassacskán érzem, ahogy a fájdalom teljesen eltűnik, helyébe kéj lép. Mintha egyre mélyebbre lökne belém. A nyögéseim is hangosodnak, én pedig teljesen elveszítem az eszemet.

Innentől kezdve nincs megállás. Taehyung egyre gyorsít, én pedig a lökéseivel párhuzamosan nyögök és sóhajtozok, egyre hangosabban. Már kezdem érezni, hogy közeleg a vége, mikor eltalál bennem egy pontot, amitől csillagokat látok. Szinte felsikítok az érzésre, mire Tae megáll egy pillanatra, majd perverzen vigyorogva markolja meg fenekem két partját, majd széthúzza őket. Érzem, ahogy a még gyorsabb tempója közben hozzám feszül a farka, amitől csak még nagyobb ívbe húzom a hátam. Végig az alattam lévő lepedőt rángatom, de nem nagyon tudom levezetni rajta az energiámat. Helyette én is belemozgok, hogy még gyorsabban, durvábban érje el bennem a pontot állandóan, amitől úgy érzem, a farkam olvadásnak indul. Eddig sosem hallott, hatalmas sikítással, minden izmom befeszítve engedem ki magamból a felgyülemlett spermámat, egyenesen a hasfalamra. Szemeim is fennakadnak, gerincem fájdalmas ívbe görbül, Taehyung nemessége körül összeszűkül a bejáratom. Érzem, ő is nagyon közel van a végéhez, de még mindig érzékeny pontomat célozva mozog bennem vadul. Állandóan sikoltozom, míg ő mély morranásokkal és sóhajokkal mozog bennem tovább. Nem sokáig, ugyanis hosszan felnyögve végül mélyen bennem kiereszti ő is az ondóját. Forróság önti el belsőmet, mire utolsó nyögésem is kieresztem. Tae rám borulva liheg velem együtt, feldolgozva az imént átélt, eszméletlen orgazmust.

Hirtelen érzem meg, mennyire fáradt vagyok, ugyanis, miután Taehyung kihúzódik belőlem, majd nyom egy apró csókot arcomra, szinte azonnal elfog az álom.

(Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett, de remélem, elfogadható, és elégedettek lesztek vele. :) Igyekeztem minél hosszabbra írni, higgyétek el, sajnos így is elég rövid lett. A kövi rész már íróban van. Hát igen, ilyen, ha van ideje az embernek! :D Remélem, várjátok a következőt, addig is mindenkinek jókat kívánok!)

Díj *O*

A díj szabályai:

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki (ez nagyon kedves tőled omg <3 köszi!!!)!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

(KAPTAM EGY DÍJAT OMG)

Mondjuk, ha fel tudnék sorolni 10 blogot, az nagyon durva lenne. Ismerek 100at, de nem mindet merném megjelölni. XD Nem sok íróval vagyok beszélgető viszonyban azért...

A díjat Zsuzsi Nováktól kaptam, aki a My Heart blog írója, mindketten szeretjük egymás írásait. :D Itt is lennének a kérdései:

1. Mióta írsz? Miért kezdtél írni?

Hát, már 3 éve írok magamnak történeteket, de a nagyjuk törlésre került, mert ugye gyerek fejjel baromságokat írtam össze-vissza. Írni meg azért kezdtem el, mert féltem, hogy a már akkor elég perverz fantáziám szüleményei elvésznek, a szó elszáll, az írás megmarad elven. :)

2. Van eseteg példaképed? (Író, blogger)

Szerintem mindenki, akit megjelölök, annak tekinthető. Illetve még van pár, de nem író vagy blogger. :)

3. Mikor olvasol egy ficit, szoktál kommentelni? Ha, igen/nem miért?

Persze, szeretem biztatni az írókat a folytatásra. Valamint késztetést érzek, hogy közöljem velük, mennyire tetszik az új rész, meg ilyenek. :)

4. Nekem sokszor nincs időm írni, pedig nagyon szeretnék. Hallottam, hogy sok embernek szintén ez a baja, de van-e még ok amiért nem írsz, nincs időd vagy kedved?

Kedvem az épp lenne, csak nem akkor, amikor szakmából tz-t írok, vagy el vagyok maradva. Komolyan veszem az ilyet, nem szeretem elheccelni. Valamint egyre több dolgot kezdek el tanulni (önszorgalomból, nyilván mazochista vagyok), így egyre több dolog szakad a nyakamba és veszi el az időmet. 

5. Ki a kedvenc íród és miért? ( Nem kell engem említeni, nem haragszom meg, őszintén kíváncsi vagyok... na meg ha még nem olvastam tőle egy jó ficire mindig nyitott vagyok XD)

Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, nálam elég sok szempont határozza meg, hogy melyik írót miért kedvelem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy "á, neki sok a helyesírási hibája, őt nem szeretem". Ha egyet kell megnevezni, az Shinori Kiri, mivel azért nem kevés tartalmat ír, sok ficit vezet és jókat. Remekül fogalmaz, és a személyisége is szimpatikus. :) 

6. Mikor írsz, vannak reakcióid saját magadra? (pl.: sírsz, ha szomorú dolgot írsz le)

Ez eszembe sem jutott. XD Nekem csak jönnek a dolgok. Sőt, szerintem inkább a karaktereim fejezik ki az érzelmeimet. Fapofával írok. :')

7. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, én mindig nézek doromát és álltálába, mint mindig a fő hősbe két ember szerelmes. Nos, képzeljetek el úgy, hogy a párnámat fogva, hol az egyiknek, hol a másiknak drukkolok. Mikor ficit írok/olvasok ugyan ez. Mit tennétek/ tesztek, ha a ficitekben ugyan ez van. A végén mindenki megtalálja az igaz szerelmét? (húúú, de nyálas vagyok)

Én a bad ending-et is nagyon szeretem. :D De még nem volt rá példa, hogy ne olyat írtam volna, ami egyértelműen ennek a két embernek a szerelméről szólt volna. Most ihletet adtál egy újabb ficihez, köszike. :D

8. Ettetek már koreai ételt. Ha, igen, hogy ízlett? (bocsi kezdek kifogyni)

Nem, de japánt és kínait igen. Tudod, én is ázsia fan vagyok, japánt és koreait is tanulok és a kultúra sem áll tőlem messze. :D

9. Mi az, amit egy fiún először megnézel?

A se- szemek nálam nagyon bejövősek. 

10. Külső vagy a belső számít?

Én a belső szerelem híve vagyok. De azért ne legyen gnóm vagy valami. 

Kérdéseim:

1. Ki a kedvenc párosításod? (anime, kpop, bármilyen témában bárkikkel)

2. Mik a terveid a jövődre nézve?

3. Yaoi Fici/Anime/Manga?

4. Különleges képesség?

5. Alvási szokások?

6. Ha több ficit vezetsz, melyik a kedvenced? Ha csak 1 történetet viszel, tervezel többet is?

7. Miért ezzel a párosítással írsz?

8. Pasi ideál?

9. Kedvenc tantárgy, miért?

10. Ciki múltbeli esemény, amit te idéztél elő? :D

Jelöltjeim:

1. Sajnos, eme író nem sok életjelet ad magáról... Azért remélem, a díjat észre veszi. :D Nagyon szeretem a történeteit, és várom a folytatást is. Remélem, nem unt rá véglegesen. :D Az író Kitti Dancs a blogja pedig a Kitti's fanfictions

2. Az biztos, hogy a következő író megérdemli a díjat. Sokat ír, és egyszerűen olvadozok a történeteitől, bár most jött megint egy nagyobb kihagyás, de totál meg lehet érteni. :D Azért remélem, nemsoká megint jön pl egy Stolen, mert arra már annyira kíváncsi vagyok, hogy millióegy elképzelésem egyike sem kapott még választ arra, hogy mi lesz belőle. :DAz író Réka Nagy és az oldal a One Shot to My Heart

3. Nem tudom, a következő író hogy fogadja a díjakat, de ezt mindenképp neki szánom.  Egyszer sajnos feltörték az oldalát és törlésre került, de úgy látom, sikerült visszaállítani. Vagy újat csinálni. Legnagyobb örömömre. :) Százszor újraolvastam minden történetének minden részét, imádom a munkáját.Az író Kirara a blog pedig 1. Állomás: Yaoi

4. Eme író még csak egy történetet tett ki, de szerintem megállja a helyét. Sokat várok tőle, ez az egy is pont olyan volt, amiről hetekig nem tud elszakadni a fantáziám.Az író Kwon EunBi, a ficije Forever Young oldalán található. :)

5. A következő díjat kapja a következő író: K.C. A blogja az elsők közt van számomra, és a kedvenceim közt is. Még él az emlék, ahogy a barátnőmnek megmutattam, utána hónapokkal később együtt olvastuk el a következő részt. Amikor jelölést kért az én ficimre, azt hittem, összefosom magam (Bocsi a kifejezésért.. :D) örömömben. BTS Fanfictions

6. Kíváncsi vagyok, a következő írót hányan ismerik, nem láttam hogy híresztelte volna a blogját, de itt most mindenképp díjat kap tőlem. Minden írását szeretem, és aktívan kommentelek is neki, örömmel tölt el, ha válaszol. Jó beszélgetőpartner és író is egyszerre. :)Az író Ildikó Vajtári a blogja pedig a Dreamword in reality

7. A következő ficit nem tudom, ki írja. XD A kommentekből sem világos mostmár, de az biztos, hogy nagyon tetszik a történet. Volt egy (hűha mekkora) kihagyás, de örömmel láttam, hogy új rész jött. Így megragadnám az alkalmat és díjra jelölném az I want to rape him íróját/íróit!

8. Mivel egy csomó író van, akit Zsuzsi is megjelölt, és én is meg szeretnék, nem tudom, a következő írót szabad-e. :D Viszont mindenképp átadom a nyolcadikat a Jinnie Mini's Dream World blog írójának, Jinnie Mini-nek. Az írásain kívül sajnos nem sok közöm van hozzá, de szeretem a történeteit, így mindenképp megjelölöm. :)

9. A kilencediket egy jó barátnőmnek küldöm, aki nem kpopos ficiket ír ugyan, de nagyon ügyes. Minoka20 valóban tehetséges, de... drágaságom, könyörgöm egy kuroko x aomine ficiért. :D

10. Téged is megjelölt Zsuzsi, de mint mondtam, egy nagy kedvencem vagy te is, így nem hagyhatlak ki ebből. :D Minden ficije csodálatos, új élményekkel gazdagítanak minden alkalommal, amikor olvasom. Remélem, örülsz a díjnak Shinori Kiri! :) You are My death

Nos, én ennyi lettem volna. Köszönöm a díjat még egyszer!
(nem tudom miért ilyen a háttere a szövegnek de nem tudom visszaállítani :/ )