12-03 Bangtan High School 18+

Jobb kezem levezetem mellkasán és rásimítok férfiasságára a nadrágján keresztül. Aprót morran, majd felemelve tekintetével az enyémet keresi. Apró mosollyal egyenesedik ki, majd csatolja ki az övét felettem tornyosulva. Izmos, nem is tudtam, hogy ennyire. Ajkait harapdálva rántja ki nadrágjából az övet, majd gombolja ki és rántja le a ruhadarabot. Ezt téve én is, kezdenék vetkőzni, de megelőz. Rólam is leveszi a zavaró anyagot, én pedig csípőm emelésével segítek neki ebben.

Mellkasomat és alhasamat kezdi simogatni, mely hatására cseppet sem kellemes érzelmek törnek utat bennem. Alig két perce rontottunk be a szobába, máris mindketten egy szál alsóban vagyunk. A gondolatra, hogy engem még senki nem látott így, és nem is értek még hozzám, elvörösödöm. Hirtelen nagyon zavarban érzem magam… Eddig bele sem gondoltam, de ezek után mi… mi tényleg… azt fogjuk csinálni. Teljesen meztelenül. És úgy áll a helyzet, hogy én leszek… alul. Belém fog hatolni azzal. Oda. Felizgulva. Úr isten!

A pánikroham azonnal elszívja körülem a levegőt, helyette a tömény forróság próbál tüdőmbe szökni az éltető oxigén helyett. Nekem ez így túl gyors. Hevesen lélegezve próbálom nyugtatni magam. Nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak… Áh, nem tudom, csak nem így.

Taehyung azonnal lelassít, sőt, meg is áll. Ijedtem simít arcomra lágyan, aggódóan pillant le rám. Mintha megértené, hogy érzek, nyugtatni próbál. Arcom simogatja, másik kezével fejem mellett támaszkodik, miközben csitítgat. Beszél is, de a hangok eléggé eltompultak. A szívem rendszertelen, eszeveszett tempója nem kevés idő után végre nyugodni látszik, miközben csak Taehyungot látom magam előtt, mélybarna íriszeit, amelyekben megannyi érzelem tükröződik most. Aggódás, féltés, egy kis izgatottság, ragyogás… Megnyugtat a jelenléte. A hangok tisztulni kezdenek, miközben felránt, hogy ölébe üljek. Szorosan magához ölel. A teste melege mámorító, és az illata olyan férfias. Kezeimmel azonnal átkarolom a nyakát, egyikkel ismét haját kezdem simogatni, miközben ő a hátamon vezeti fel-le tenyerét megnyugtatóan. A légzésem normalizálódik, de bőröm továbbra is forró. Miért ne akarnám vele elveszteni? Meztelenül, egymáson… úgysem a külsőm számít, nem? Meg szerintem egyikünk sem néz ki rosszul. Akarom, hogy hozzám érjen, én is azt szeretném tenni. Egy kicsit még megijeszt a gondolat, hogy mi most tényleg szexelni fogunk.
- Nem csináljuk, ha nem akarod… - suttogja fülem mellett pár centivel, mire a gerincemen végigfut egy kellemes borzongás, amit hangja vált ki belőlem. Mi van, ha valaki hazajön közben, és rajtakap minket? Mondjuk, ezen kéne a legkevésbé aggódnom. Ő egyáltalán nem fél, tapasztalt (bár nem fiúkkal) és szeretem őt. Ez a legfontosabb.
- Ne hagyd abba… -  mondatomra közelebb bújik, lágyan fülembe csókol, majd bele is nyal. Váratlan ingerek érnek, nem is tudtam, hogy ott ennyire érzékeny. Szorosabban ölel magához, még mindig simogatva. Jóleső sóhajok törnek fel belőlem, mire érzem, elmosolyodik. Minden, amit csinál, megnyugtat.

Lassan elereszti fülemet, hátrébb húzódva fúrja tekintetét az enyémbe, majd ajkaimra hajol. Lehunyom pilláimat és élvezem nyelve forróságát, amellyel enyémet kényezteti. Néha-néha alsó ajkamra kap, azt megharapdálva vált ki belőlem forró sóhajokat, mire én is lágyan megharapdálom nyelvét, mikor visszadugja azt a számba. Egyik kezét hasamra vezeti és apró kockáimmal játszik, ami nagyon kellemes érzés. Annyira óvatos, figyelmes. Én is hasát kezdem simogatni. Talán még nálam is izmosabb, mivel hasfala eszméletlen jól néz ki, bőre pedig selymes és puha. Imádom minden porcikáját.

Lassan visszadönt az ágyra, majd nyakamat kezdi belepni apró, forró puszikkal. Egy centit sem hagy ki, mindenhol érint, néhol meg is nyalogatva, megszívva a bőrömet. Sóhajaim szaporodnak, néha eleresztek egy-egy apróbb nyögést. Tarkóját simogatom, el nem engedem, nehogy abbahagyja, amit csinál. Iszonyatosan tetszik.

Lejjebb haladva kulcscsontomra a fogai is előbújnak, lágyan harapdál és szívogat, mire egyre ködösül az elmém. Mintha nem csak ott ingerelne, testem itt-ott megrándul, jelezve, többet akarok. Ő is érzi ezt, így nem vár sokat, gyorsan letér egyik mellbimbómra, mire kicsit hangosabb, remegő sóhaj szakad ki belőlem. Ahogy ajkait az eddig érintetlen pontom köré feszíti, majd nyelvével ingerelni kezdi, alhasamban érzem, a pillangók éledezni kezdenek. De nem csak ott éledezik valami…

Kezem elemelem róla és inkább a lepedőt kínzom tovább. Ahogy tenyerével belső combomra simít, ismét olyan ingerek létezését adja tudtomra, amikről eddig fogalmam sem volt. Kicsit, mintha csikizne, de mégsem ott érzem a hatását, sokkal inkább… egy még annál is érzékenyebb ponton. Ujjai is elég kényeztetést nyújtanak, azonban, mikor apró körmeit végighúzza térdemtől alsóm felé combomon, csípőm megemelkedik és egy eddigieknél hangosabb, erőteljesebb nyögés hagyja el torkomat. Taehyung elégedetten mosolyog, majd száll le mellbimbómról, lejjebb haladva csókjaival. Végig szívja a bőrömet, ahol éri, mire végre leér vágyamhoz. Ujjait alsóm korcába akasztva néz fel rám, vágyittas szemekkel. 
- Szabad? - kérdezi, mire aprót bólintok. Szégyenlősség ide vagy oda, már rohadtul kívánom.

Lassan lehúzza rólam a zavaró anyagot, mire merevesésem elengedi a szorító börtön. Mélyen felsóhajtok a hideg levegővel való találkozásra, de nem sokáig tétlenkedik Tae sem. Ujjait szinte azonnal tagom köré fonja, mire izmaim befeszülnek, párás szemekkel meredek a plafonra. Taehyung vigyorogva figyeli reakciómat, míg egyik kezével hímtagomat, másikkal még mindig belső combomat simogatja. Érzem, ahogy az eddigieknél egyre keményebb leszek. Szerelmem lassan lehajol, apró puszit nyomva vágyamra, melynek hatására egész testem összerándul. Hogy lehetek mindenhol ennyire érzékeny?

Még mindig vigyorogva lassít keze mozgásán, mire elégedetlen sóhajt hallatok. Lenézek rá, tekintetem találkozik az övével. Nem sok időt hagy, hogy elvesszek a tekintetében, azonnal torkáig engedi merevedésemet. A váratlan ingerre megemelem csípőmet, ezzel – ha az lehetséges – még mélyebbre tolva magam benne. Fejem hátra vetem az élvezettől és hangosan felsikkantok. Azt hittem, a lepedőt is eltéptem, mivel izmaim befeszültek, és nagyon megrántottam magam alatt a fehér anyagot.

Nem tétlenkedve, azonnal mozgatni kezdi fejét hímtagomon, ezzel másodpercenként apró, alig hallható nyögéseket kicsalva belőlem. Ha így folytatja, nagyon hamar el fogok élvezni. Hogy ezt tudtára adjam, ujjaimat tincseibe vezetem, kicsit megszorítva, hogy lassítson, mert így bizony rövid lesz az éjszaka. Egy pillanatra kiengedve szája forróságából, leemeli kezeimet.
- Élvezz el nyugodtan - kimondva, azonnal visszaengedi merevedésem a nedves közegbe. Ezúttal nem csak mozog rajta, kegyetlenül szívogatni is kezdi, ami az utolsó csepp a pohárban.

Hangosat sikítva élvezek mélyen a szájába, amit némán tűr. Az utolsó cseppeket kimasszírozva belőlem nyeli le ondómat, amire ismét elpirulok. Ajkait megnyalva küld felém egy perverz mosolyt. Arcom eltakarva próbálok eggyé vállni a matraccal, azonban karjaimat elhúzva arcom elől ajándékoz meg egy romantikus, lágy csókkal. Annyi érzelem van ebben a pár másodperces gesztusban, hogy testem olvadásnak indulhatna kívül-belül. Szerelmesen pillantva rá, a nyugodni látszó szívem ismét heves ütemben kezd verni. Elhajolva tőlem nyálazza be két ujját, a látványra pedig összeszorul a torkom. Még csak most jön a lényeg…

Óvatosan, a lehető legkevesebb kellemetlenséget próbálja okozni nekem, miközben első ujját belém vezeti. Nem mondanám, hogy kellemes érzés, sőt…! Mozgatni kezdi, mire egész testemben megremegek. Az ujja… bennem… Próbálok lazítani, de ez sokkal nehezebb, mint hittem. Taehyung segít elterelni a figyelmemet, szabad kezét ismét férfiasságomra vezeti, mire megugrom egy picit. Halk nyögés hagyja el ajkaimat, mellkasom hevesen emelkedik föl-le. Ha ez nem lenne elég, Tae le sem veszi rólam a szemeit. Szinte teljesen elfelejtem a bennem munkálkodó ujját mindaddig, míg a másodikat meg nem érzem magamban. Ez már sokkal kellemetlenebb, feszítő érzés. Fájdalmas nyögés szakad ki torkomból, így összeszorítva szemeimet, ajkam beharapva próbálok csendben maradni. Nem akarom elvenni a kedvét a folytatástól. Azonban, ezt meghallva Taehyung ajkaimra hajol, tovább fokozva az enyhe élvezetet bennem, hogy elnyomja a fájdalmat. Nagyon jól csinálja. Átkarolva nyakát húzom közelebb magamhoz és tapadok ajkaira, szinte falva őt. Halványan érzem a saját ízemet benne, ami kicsit fura érzés, de jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé.

Egy idő után észre sem veszem, hogy három ujját mozgatja bennem. Elhajolva tőlem, az éjjeliszekrénye fiókjához nyúl, amiből elő is kap egy síkosítót. Minek tart ilyeneket? Mindegy, most jól jön, és ez a lényeg. Gyorsan lekapja magáról az utolsó ruhadarabot, ami fedi férfiasságát, így szemem elé tárul nem kis vágya. Hogy fog az ide beférni, te jó ég!

Kezén eloszlatva a síkos anyagot, bekeni vele magát, majd ujjait ismét belém vezetve juttat bejáratomba is egy keveset. Nagyon hideg ez az izé… Derekamra fogva igazítja magát fenekemhez, majd jóleső sóhajjal néz le rám. Küld egy bátorító félmosolyt, majd lehunyva szemeit lassan elindul befelé. Egész testem megfeszül az érzésre. Hihetetlenül kemény, nagy és forró! Egy percig úgy érzem, mintha kettészakadni készülnék odalent, de amint megáll egy kicsit, sűrű lélegzetvételek között keresi ismét tekintetem. Látszik, mennyire visszafogja magát, amiért tényleg hálás vagyok. Rettenetesen furcsa és szokatlan érzés, hogy ott… lüktet bennem. Aprót nyikkanok, mikor ismét megindul, egyre mélyebbre tolva magát bennem, mire a lepedőbe markolva próbálok másra koncentrálni. Tae még mindig masszíroz, de a kellemes érzés eltörpül a hatalmas fájdalom mellett, ami egyre csak nő, ahogy szerelmem befele nyomul. Mikor már tövig ért bennem, érzem, néhány könnycsepp utat enged magának, és leszánkázik az arcomon. Teahyung nyugtató puszikkal csókolja le rólam őket.
- Ne haragudj, nem akarom, hogy fájjon. De hidd el, amennyire kínoz most, akkora élvezetet fog adni - ismét ajkaimra hajolt, de csak egy apró puszit nyomott rájuk. Lassan mozogni kezdett, ami még fájdalmasabbá tette a helyzetet. Felnyögtem az érzésre, de nem állítottam meg. Tudom, hogy igazat mond. Csak el kell tűrnöm, el fog múlni.

Mikor visszalöki magát belém, mintha felkapcsoltak volna még egy lámpát, fehér fényt láttam felvillanni, ami persze azonnal el is tűnt. Bár most, hogy kicsit kitágultam, már nem fáj annyira, de még mindig nagyon kellemetlen. Az első lökés után már jóval könnyebben kezd mozogni bennem, fokozatosan pedig érzem, ahogy a rossz érzés átvág valami más, egészen kellemes érzésbe. Felvéve egy állandó ritmust mozog bennem. Lassacskán érzem, ahogy a fájdalom teljesen eltűnik, helyébe kéj lép. Mintha egyre mélyebbre lökne belém. A nyögéseim is hangosodnak, én pedig teljesen elveszítem az eszemet.

Innentől kezdve nincs megállás. Taehyung egyre gyorsít, én pedig a lökéseivel párhuzamosan nyögök és sóhajtozok, egyre hangosabban. Már kezdem érezni, hogy közeleg a vége, mikor eltalál bennem egy pontot, amitől csillagokat látok. Szinte felsikítok az érzésre, mire Tae megáll egy pillanatra, majd perverzen vigyorogva markolja meg fenekem két partját, majd széthúzza őket. Érzem, ahogy a még gyorsabb tempója közben hozzám feszül a farka, amitől csak még nagyobb ívbe húzom a hátam. Végig az alattam lévő lepedőt rángatom, de nem nagyon tudom levezetni rajta az energiámat. Helyette én is belemozgok, hogy még gyorsabban, durvábban érje el bennem a pontot állandóan, amitől úgy érzem, a farkam olvadásnak indul. Eddig sosem hallott, hatalmas sikítással, minden izmom befeszítve engedem ki magamból a felgyülemlett spermámat, egyenesen a hasfalamra. Szemeim is fennakadnak, gerincem fájdalmas ívbe görbül, Taehyung nemessége körül összeszűkül a bejáratom. Érzem, ő is nagyon közel van a végéhez, de még mindig érzékeny pontomat célozva mozog bennem vadul. Állandóan sikoltozom, míg ő mély morranásokkal és sóhajokkal mozog bennem tovább. Nem sokáig, ugyanis hosszan felnyögve végül mélyen bennem kiereszti ő is az ondóját. Forróság önti el belsőmet, mire utolsó nyögésem is kieresztem. Tae rám borulva liheg velem együtt, feldolgozva az imént átélt, eszméletlen orgazmust.

Hirtelen érzem meg, mennyire fáradt vagyok, ugyanis, miután Taehyung kihúzódik belőlem, majd nyom egy apró csókot arcomra, szinte azonnal elfog az álom.

(Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett, de remélem, elfogadható, és elégedettek lesztek vele. :) Igyekeztem minél hosszabbra írni, higgyétek el, sajnos így is elég rövid lett. A kövi rész már íróban van. Hát igen, ilyen, ha van ideje az embernek! :D Remélem, várjátok a következőt, addig is mindenkinek jókat kívánok!)

Díj *O*

A díj szabályai:

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki (ez nagyon kedves tőled omg <3 köszi!!!)!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

(KAPTAM EGY DÍJAT OMG)

Mondjuk, ha fel tudnék sorolni 10 blogot, az nagyon durva lenne. Ismerek 100at, de nem mindet merném megjelölni. XD Nem sok íróval vagyok beszélgető viszonyban azért...

A díjat Zsuzsi Nováktól kaptam, aki a My Heart blog írója, mindketten szeretjük egymás írásait. :D Itt is lennének a kérdései:

1. Mióta írsz? Miért kezdtél írni?

Hát, már 3 éve írok magamnak történeteket, de a nagyjuk törlésre került, mert ugye gyerek fejjel baromságokat írtam össze-vissza. Írni meg azért kezdtem el, mert féltem, hogy a már akkor elég perverz fantáziám szüleményei elvésznek, a szó elszáll, az írás megmarad elven. :)

2. Van eseteg példaképed? (Író, blogger)

Szerintem mindenki, akit megjelölök, annak tekinthető. Illetve még van pár, de nem író vagy blogger. :)

3. Mikor olvasol egy ficit, szoktál kommentelni? Ha, igen/nem miért?

Persze, szeretem biztatni az írókat a folytatásra. Valamint késztetést érzek, hogy közöljem velük, mennyire tetszik az új rész, meg ilyenek. :)

4. Nekem sokszor nincs időm írni, pedig nagyon szeretnék. Hallottam, hogy sok embernek szintén ez a baja, de van-e még ok amiért nem írsz, nincs időd vagy kedved?

Kedvem az épp lenne, csak nem akkor, amikor szakmából tz-t írok, vagy el vagyok maradva. Komolyan veszem az ilyet, nem szeretem elheccelni. Valamint egyre több dolgot kezdek el tanulni (önszorgalomból, nyilván mazochista vagyok), így egyre több dolog szakad a nyakamba és veszi el az időmet. 

5. Ki a kedvenc íród és miért? ( Nem kell engem említeni, nem haragszom meg, őszintén kíváncsi vagyok... na meg ha még nem olvastam tőle egy jó ficire mindig nyitott vagyok XD)

Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, nálam elég sok szempont határozza meg, hogy melyik írót miért kedvelem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy "á, neki sok a helyesírási hibája, őt nem szeretem". Ha egyet kell megnevezni, az Shinori Kiri, mivel azért nem kevés tartalmat ír, sok ficit vezet és jókat. Remekül fogalmaz, és a személyisége is szimpatikus. :) 

6. Mikor írsz, vannak reakcióid saját magadra? (pl.: sírsz, ha szomorú dolgot írsz le)

Ez eszembe sem jutott. XD Nekem csak jönnek a dolgok. Sőt, szerintem inkább a karaktereim fejezik ki az érzelmeimet. Fapofával írok. :')

7. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, én mindig nézek doromát és álltálába, mint mindig a fő hősbe két ember szerelmes. Nos, képzeljetek el úgy, hogy a párnámat fogva, hol az egyiknek, hol a másiknak drukkolok. Mikor ficit írok/olvasok ugyan ez. Mit tennétek/ tesztek, ha a ficitekben ugyan ez van. A végén mindenki megtalálja az igaz szerelmét? (húúú, de nyálas vagyok)

Én a bad ending-et is nagyon szeretem. :D De még nem volt rá példa, hogy ne olyat írtam volna, ami egyértelműen ennek a két embernek a szerelméről szólt volna. Most ihletet adtál egy újabb ficihez, köszike. :D

8. Ettetek már koreai ételt. Ha, igen, hogy ízlett? (bocsi kezdek kifogyni)

Nem, de japánt és kínait igen. Tudod, én is ázsia fan vagyok, japánt és koreait is tanulok és a kultúra sem áll tőlem messze. :D

9. Mi az, amit egy fiún először megnézel?

A se- szemek nálam nagyon bejövősek. 

10. Külső vagy a belső számít?

Én a belső szerelem híve vagyok. De azért ne legyen gnóm vagy valami. 

Kérdéseim:

1. Ki a kedvenc párosításod? (anime, kpop, bármilyen témában bárkikkel)

2. Mik a terveid a jövődre nézve?

3. Yaoi Fici/Anime/Manga?

4. Különleges képesség?

5. Alvási szokások?

6. Ha több ficit vezetsz, melyik a kedvenced? Ha csak 1 történetet viszel, tervezel többet is?

7. Miért ezzel a párosítással írsz?

8. Pasi ideál?

9. Kedvenc tantárgy, miért?

10. Ciki múltbeli esemény, amit te idéztél elő? :D

Jelöltjeim:

1. Sajnos, eme író nem sok életjelet ad magáról... Azért remélem, a díjat észre veszi. :D Nagyon szeretem a történeteit, és várom a folytatást is. Remélem, nem unt rá véglegesen. :D Az író Kitti Dancs a blogja pedig a Kitti's fanfictions

2. Az biztos, hogy a következő író megérdemli a díjat. Sokat ír, és egyszerűen olvadozok a történeteitől, bár most jött megint egy nagyobb kihagyás, de totál meg lehet érteni. :D Azért remélem, nemsoká megint jön pl egy Stolen, mert arra már annyira kíváncsi vagyok, hogy millióegy elképzelésem egyike sem kapott még választ arra, hogy mi lesz belőle. :DAz író Réka Nagy és az oldal a One Shot to My Heart

3. Nem tudom, a következő író hogy fogadja a díjakat, de ezt mindenképp neki szánom.  Egyszer sajnos feltörték az oldalát és törlésre került, de úgy látom, sikerült visszaállítani. Vagy újat csinálni. Legnagyobb örömömre. :) Százszor újraolvastam minden történetének minden részét, imádom a munkáját.Az író Kirara a blog pedig 1. Állomás: Yaoi

4. Eme író még csak egy történetet tett ki, de szerintem megállja a helyét. Sokat várok tőle, ez az egy is pont olyan volt, amiről hetekig nem tud elszakadni a fantáziám.Az író Kwon EunBi, a ficije Forever Young oldalán található. :)

5. A következő díjat kapja a következő író: K.C. A blogja az elsők közt van számomra, és a kedvenceim közt is. Még él az emlék, ahogy a barátnőmnek megmutattam, utána hónapokkal később együtt olvastuk el a következő részt. Amikor jelölést kért az én ficimre, azt hittem, összefosom magam (Bocsi a kifejezésért.. :D) örömömben. BTS Fanfictions

6. Kíváncsi vagyok, a következő írót hányan ismerik, nem láttam hogy híresztelte volna a blogját, de itt most mindenképp díjat kap tőlem. Minden írását szeretem, és aktívan kommentelek is neki, örömmel tölt el, ha válaszol. Jó beszélgetőpartner és író is egyszerre. :)Az író Ildikó Vajtári a blogja pedig a Dreamword in reality

7. A következő ficit nem tudom, ki írja. XD A kommentekből sem világos mostmár, de az biztos, hogy nagyon tetszik a történet. Volt egy (hűha mekkora) kihagyás, de örömmel láttam, hogy új rész jött. Így megragadnám az alkalmat és díjra jelölném az I want to rape him íróját/íróit!

8. Mivel egy csomó író van, akit Zsuzsi is megjelölt, és én is meg szeretnék, nem tudom, a következő írót szabad-e. :D Viszont mindenképp átadom a nyolcadikat a Jinnie Mini's Dream World blog írójának, Jinnie Mini-nek. Az írásain kívül sajnos nem sok közöm van hozzá, de szeretem a történeteit, így mindenképp megjelölöm. :)

9. A kilencediket egy jó barátnőmnek küldöm, aki nem kpopos ficiket ír ugyan, de nagyon ügyes. Minoka20 valóban tehetséges, de... drágaságom, könyörgöm egy kuroko x aomine ficiért. :D

10. Téged is megjelölt Zsuzsi, de mint mondtam, egy nagy kedvencem vagy te is, így nem hagyhatlak ki ebből. :D Minden ficije csodálatos, új élményekkel gazdagítanak minden alkalommal, amikor olvasom. Remélem, örülsz a díjnak Shinori Kiri! :) You are My death

Nos, én ennyi lettem volna. Köszönöm a díjat még egyszer!
(nem tudom miért ilyen a háttere a szövegnek de nem tudom visszaállítani :/ )

13 Bangtan High School

Nem is tudom, mire ébredek. Az ágy nagyon puha, meleg, kellemes itt feküdni. Minden olyan tökéletesnek és gondtalannak tűnik. Jó a közérzetem, belül apró bizsergést érzek. Alig nyitom ki résnyire a szemeim, hirtelen villan be a tegnap este. Arcomba a másodperc törtrésze alatt szökik a jól ismert forróság, amint szembesülök a ténnyel, hogy hoppá: már nem vagyok szűz. És akinek ezt köszönhetem, épp hátulról öleli át derekamat, halkan, egyenletesen szuszogva. Hasamban kellemes, mégis szorító nyomást érzek, ami tökéletes egy… reggeli merevedéshez? Na ne már. Most mi a fenét csináljak?

Szerelmem ölelő karjaiból csöndben próbálok kimászni, ami meglepően könnyen megy. Mintha fejbe vágták volna, úgy alszik. Gyorsan felkapom a földről a nadrágomat, majd alsómat kezdem keresgélni. Miután vagy 5 percig keresem, úgy döntök, nem ezzel kéne most foglalkoznom. Halkan kinyitom az ajtót, majd nadrágomat fölkapva sietek ki a szobából. Merre lehet a mosdó?

A kis folyosón 3 ajtó van. Taehyungé, Dyulé és nagy valószínűséggel a WC-é. Gyorsan odasietek, majd résnyire nyitva az ajtót realizálom, miszerint megtaláltam, amit kerestem. Becsukva magam mögött a falapot, neki is kezdek a problémám elhárításának.

Kezemet levezetem férfiasságomra, és a tegnap estére, valamint Tae arcára gondolva válok egyre keményebbé, sóhajaim is erősödnek. Nem kell sokat bajlódnom, hamar el is élvezek egy halkabb nyögés kíséretében. Ezt mind Taehyung hozza ki belőlem?

Letörölgetve magamat, indulok vissza a szobába. A ház még mindig teljesen üresnek tűnik. Kíváncsi lennék azért, hogy hol lehet a családja. Ha ekkora épületben élnék, ki se mozdulnék egész nap. Halkan nyitva az ajtót, iszonyatosan remélem, hogy Tae még alszik. Félve nézek az ágy irányába, ahol a fekvő, mozdulatlan test adja tudtomra a helyzetet. Még mindig nem ébredt fel, pedig délelőtt tíz óra van. Ő talán jobban kifáradt az éjjel, pedig én sem panaszkodhatok.

Egyáltalán nem fáj semmim, ahhoz képest, hogy mennyire türelmetlenek voltunk mind a ketten. Örülök, hogy vigyázott rám. Tökéletes volt. De még mindig nem tudom, miért történt. Egyértelműen nem stimmel valami. Azt mondta, hallotta, amit Heajunggal beszéltünk... akkor miért nem tűnt boldognak? Nem értem. Ezzel megoldódna szinte minden problémánk! Lehet, hogy mégis Hea tetszik neki? Vagy... Dyul? Úristen, erre gondolnom sem szabad. Hiszen, testvérek, vagy mik... 

Gondolkodásomat szerelmem nyöszörgő hangja töri meg. Ijedten kapom ismét felé a tekintetem és jövök rá, hogy még mindig az ajtóban állva bámulok ki a fejemből. Hirtelen azt sem tudom, mit csináljak. Kapjam le a nadrágomat és ugorjak be mellé, vagy mi? Hiszen az sem biztos, hogy felébredt. Egek, de bonyolult egy ilyen helyzet.

Kapkodom a fejem a szoba egyik pontjából a másikba, úgy döntök, inkább megnyugszom, és itt álldogálok tovább. Ha fel is ébred, csak megmondom neki az igazat, miszerint csak kisurrantam a mosdóba. Szívem kezd kicsit egyenletesebb tempóban verni, pár rövid pillanatig. Ugyanis, Taehyung fáradt, kómás arcát meglátva azonnal hevesebben dobog. Nem csak azért, mert oda vagyok érte, hanem mert… ez egy új arca. Egy baromi aranyos, egyben cuki és vicces arca. Szinte látom, ahogy tisztul előtte a látkép, körbenézve a szobában pedig mély gondolkodásba esik. Vagy épp üres a feje, ki tudja, bármit ki lehet nézni ebből.

Miután végre az értelem, a felismerés is megcsillan íriszeiben, egyenesbe rántja magát és komoly arcát felvéve vizslat. Én meg itt állok, fél pucéran. Egy szál nadrágban. Egy mozgalmas éjszaka után, amit kettesben töltöttünk. Mintha csak most jutna eszembe a tegnap este, úgy vág fejbe minden emlék és a jelenlegi helyzet. Nem hiszem el, hogy egy fél perce ébredt Taehyungnak hamarabb esik le, mint nekem.

- Meg kéne beszélnünk pár dolgot - mondja halál komoly arccal, ami a frászt hozza rám. Megbánta volna? Ha most elutasít, egy világ törik össze bennem. De végre tisztázhatjuk a dolgokat. Aprót bólintva foglalok helyet mellette a még mindig nevetségesen bazinagy ágyon, míg ő felhúzza alsóját. Persze, az övé az megvan.
- Szerintem, valaki valamit félreértett. Vagy csak nem tud valamit - emelem rá tekintetem, amit viszonoz is. - Áruld már el nekem, hogy mi a baj. Azt mondtad, hallottad, mit beszéltünk Heajunggal. Ez ellenedre lenne? - mint aki egy cirkuszi majmot lát, úgy néz rám. Ez eléggé meglep.
- Hát hogy ne lenne ellenemre? Kookie, felfogtad, hogy a tegnap este miért történt? - bizonytalanul megrázom a fejem, erre összeszorítva a szemeit, fejét fogva dől hátra az ágyán. Most miért ilyen lekezelő? Ki értené ezt meg? - Azért, mert szeretlek. Érted? Odáig vagyok érted. Úgy tűnik, nem vetted a jeleket, amiket küldtem, de így, gondoltam, megérted. Mondjuk, jobb kimondani. Az biztosabb - szavai hallatán szívem erőset dobbant. Szeret engem. Akkor nem Hea-t, és nyilván nem is Dyult. Nem is értem, hogy fordult meg ez a hülyeség a fejemben.
- De akkor mi a probléma? Én is így érzek, ezért is nem értem, miért gond, amit Hea-val megbeszéltünk - felém fordítva fejét, összeráncolt szemöldökkel mered rám. Lehet, itt van valami félreértés? Feltámaszkodva ül fel velem szembe fordulva, értetlenül vizslatva arcomat. Mi van, ha… esetleg… - Taehyung. Mondd, mit hallottál, mit beszéltünk Hea-val? - kérdésemre elkapja rólam tekintetét, nagyon agyalva valamin, végül visszafordul felém.
- Hát… Hogy te meg Hea… hogy izé… beleegyeztél a... hogy... - sejtettem. Ha az egész beszélgetést hallotta volna, ez tuti nem történik meg. Nem túlzok, ha azt mondom, nagyon elszomorít a tény, hogy egy félreértés miatt... egy hülyeség miatt vette rá magát, hogy úgy érjen hozzám, azt csinálja velem, amit múlt éjjel. A szüzességem elvesztése egy félreértés szüleménye volt. Ideje tisztázni a dolgot.
- Heajung elmondta, hogy szerelmes Dong-yulba. Megkért, hogy segítsek neki, én pedig belementem. Gondolom, ezt nem hallottad - eléggé összetörve közlöm vele ezt, mire elsápad és percekig meg se szólal. Egy kicsit jó lenne most egyedül lenni megemészteni ezt az egészet.

Lassan felálltam és szedegetni kezdtem a cuccaimat. A probléma csak az, hogy a gatyám még mindig valahol máshol van, és nem tudom, hol. Miután mindenem meglett, a kérdéses ruhaneműt még mindig nem pillantottam meg semerre, így vettem a bátorságot, és a zavart, lefagyott Taehyungra néztem.
- Izé… nem láttad az alsómat? - ha eddig nem volt ciki a helyzet, én most biztosan azzá tettem. Tae mintha most ocsúdott volna fel a sokkból, rám emeli tekintetét, és zavartan méreget.
- Minek az? Elmennél? - halvány mosolyt vélek felfedezni ajkai szélén, de ez nem vidít fel. Miért csak akkor adja tudtomra az érzéseit, amikor hülye és félreért valamit?
- Igen, ha nem gond, távoznék - a lehető legridegebb Kookot varázsolom elő magamból, ami meg is lepi. Most én nem értem, mitől ilyen boldog.
- De igen, gond. Most mondtam, hogy szeretlek, és már tudom, hogy nincs akadálya, hogy veled lehessek. És azt mondtad, te is így érzel. Akkor mi a probléma? - feláll, majd karjait derekam köré fonva húz magához, amit nem viszonzok, de nem is ellenkezem. Lassan érzem, ahogy a maró érzés eléri szemeimet, apró könnyek homályosítják el a látásom. Az eddig értetlen Taehyung most döbbenten mered rám, még közelebb húzva magához, közelebb hajolva arcomhoz. - Mi a baj, kicsim? Mondd el…
- Én… csak szomorú vagyok… mert… hmp… - hangom elcsuklik, halk zokogásba kezdek. Tae egyik kezével vállára dönti fejemet, én pedig izmos karjaira szorítom tenyereim. Kicsit még rázkódok, miközben csitítgat, nyugtatni próbál, több-kevesebb sikerrel.
- Sssh. Kookie, mondd el, mi van. Így nem fogom tudni. Nyugodj meg, kérlek, ssh… - mire végre alábbhagy a sírhatnékom, folytatom elkezdett mondatomat. Bár, nem szeretném kimondani. Kár, hogy nem jön rá magától.
- Nekem… nekem ez volt az első. Fáj, hogy csak félreértés miatt tetted. Egy lényegtelen, hülye dolog miatt - izmai megfeszülnek, de a pillanat törtrésze alatt ellazul. Váratlanul hátrébb húzódik, de nem enged el, késztetve arra, hogy szemeibe nézzek. Könnyes tekintetem rá emelem, ő pedig elszántan néz vissza.
- Az érzéseim irántad nem félreértésből vannak. Nem hülye, lényegtelen dolgok. Igaziak, fontosak, és csak miattad vannak. Azért tettem, mert szeretlek. Mindennél, mindenkinél jobban - váratlanul ajkaimra tapad. Egész testem beleremeg, könnyeim ismét útnak indulnak, ezúttal az örömtől. Végülis, ez igaz.  Érzem, tudom, hogy ő is úgy szeret, mint én őt. Végre megértettem. Az érzés, ami a mellkasomban terjed, egyszerre szokatlan és nagyon jó. A forróság úgy terjed szét egész testemben, hogy azt ép ésszel nem tudom felfogni. Szavakkal kifejezhetetlen, amilyen vágyat érzek érintéseire, csókjaira, figyelmére. Így akarok maradni örökké. Tudva, hogy ő az enyém, én pedig az övé vagyok.

(A képért köszönet Katának, a https://btsfanfictionsforfans.blogspot.hu/ írójának! ^^)

12 - 02 Bangtan High School

Mi. A. Franc.

Oké, teljesen összezavarodtam. Először azt hittem, lenémította a telefonját és az üzenetet sem látta, de amikor végre ideért, hatalmas kő esett le a szívemről, egyben borzasztóan féltem is. Elvégre, alapjáraton nem is meleg, erre jövök én, és hirtelen azzá válik? Azt hittem, megunt vagy valami, és próbál megszakítani velem mindennemű kapcsolatot. De miért pont Heajung tetszhetett meg neki? Az, aki év elején mellette ült…

Lassan, miután történtek a dolgok, egyre jobban összezavarodtam. Nem is tudom, hogy jutottunk el odáig, ahol épp most tart a történet. A fal és közé zárva érzem kezeit magamon, miközben forró ajkait enyémeken. Kim hülye Taehyung, miért játszadozol az érzelmeimmel?

Éreztem, ahogy a forróság körbeölel minket. A kihűlt bőrömön még ruhán át is éreztem érintéseit, melyek nyomán perzsel mindenem. Vágyom rá, hogy még többet adjon, hogy több helyen érjen, de nem tudok mozdulni. Engem szeret vagy Hea-t? Miért csinálja mindezt? El kéne löknöm, de annyira jó, amit csinál. Jól esik a közelsége, a törődése, a hozzám intézett szavai. Mellette szeretnék maradni.

Lassan elválik tőlem, de továbbra is simogat, ahol ér. Kár, hogy van rajtam ruha… 
- Gyere át hozzám ma estére - erre a mondatára vártam. Mi tartott eddig?

Nem azt mondom, hogy nem félek, mert rettegek. Az oké, hogy egy estét ott töltök. De most tényleg azt fogjuk csinálni, amire gondolok? Ezt is az támasztja alá, ahogy pakolok a szobámban. Szerencsére, holnap hétvége, de ez így elég gyors nekem akkor is. Taehyung az ajtófélfán támaszkodik karba tett kezekkel és szemérmetlenül bámul. A fapofájáról semmit sem tudok leolvasni, csak azt, hogy bizony engem néz. Mivel ez eléggé zavarba hoz, még a pakolás is elég lassan megy. Csak pár ruhát tennék el, telefont, fogkefét, de mindent leejtek, vagy nem találok, és a táskámba is alig férnek a dolgaim. Mire végre bepakoltam, amit akartam, becipzározva a táskámat álltam fel és fordultam szuggerálóm felé. Azt hittem, még az ajtóban áll, de fél méterre van tőlem, ami elég ijesztő. Mennyi ideig pakolhattam? Úgy tűnik, elég türelmetlen…

Csuklómnál fogva húzott ki a házból, amit nagy nehezen be is kellett zárnom. Mihelyst ezzel is elvittem 2-3 percet, elindultunk. Ő előttem ballagott, még mindig fogva kezemet, én pedig mögötte, lehajtott fejjel. Beszélgetnünk kéne, nem értem, mi folyik itt. Most miért is csináljuk azt, amit, ahelyett, hogy tisztáznánk a félreértéseket? Mert az biztosan van. Valami nagyon nem stimmel itt.

Alig megyünk pár háznyit, az első sarkon be is fordulunk, majd utána is, és rögtön a szemem elé tárul egy hatalmas épület. Ez egy lakóház lenne, vagy egy szálloda? Emlékszem erre a házra, kiskoromban, ha erre jöttünk, mindig jól megnéztem. Nagyon nagy, mindig kíváncsi voltam, miféle emberek élhetnek benne. Hát, most már tudom. Taehyung-féle emberek.

Gyorsan kinyitja a kaput, majd sebesebb léptekkel húzva maga után ront be a látszólag üres házba. A lámpák nem égnek, sehol semmi zaj nincs, ürességtől kong az egész. Nem sok időm volt nézelődni, tovább indult a lépcsők irányába. Nem akartam, hogy azt higgye, nem akarok menni, mivel vonszolt egész úton. Próbáltam felvenni a tempóját, de amint ezt észrevette, még gyorsabban ment. Szinte már rohantunk az emeletre, onnan pedig egy kisebb folyosóra jutottunk. A folyosó egyik végén jobbra egy fekete, kicsit emosabb stílusú ajtó volt, gondolom, az Dyul szobája. Mi a másik irányba mentünk. Az ottani ajtó tökre… semmilyen volt. Egy fehér ajtó, rajta egy apró szöveggel… „Ki itt belépsz, kussba tedd, és hagyj békén.” Hát, nagyon kreatív, az biztos.

Berontva a nem kis helyiségbe, még mindig nem eresztve el, húzott a… te jóságos ég, talán 4 személyes franciaágyára? Ezen elférne az egész családom keresztbe-hosszába. Vállamra fogva le is ültetett rá magával szemben. A kezemből kivette a táskámat és messzire dobta. Nincs benne törékeny dolog, tudja ezt ő is, de azért elég ijesztő, amit csinál. Biztos, hogy akarom én ezt? Nagyon dühösnek látszik, én nem így képzeltem az elsőt.

Előttem állva látványosan dobja le magáról kabátját, majd gombolja ki ingjét. Végig engem néz, amitől csak még jobban zavarba jövök. Ebből nem lesz beszélgetés, nagyon nem. Lassítva magán, vállamra emeli kezét, majd végig szemeimbe nézve dönt le ágyára, csípőmre ülve. Már épp ellenkeztem volna, mikor megállva egy pillanatra, lenyugodni látszik. Dühös vonásai kisimulnak, semmiféle rosszindulat nincs benne. Lágyan ajkaimra hajol, majd egy rövid, forró csókot lehel rájuk. Nem fog bántani, vigyázni fog rám, érzem.

Felemelkedve rólam, felhúz ülő helyzetbe. Vetkőztetni kezd, amiben készségesen segítek. A kabátomat és a pólómat is pillanatok alatt a szoba egy-egy pontjába száműzi, majd visszadöntve, feljebb húz az ágyán a párnákig. Láthatóan nem bánja, ha nemigen csinálok semmit, ami nem is baj, mert még meglehetősen tapasztalatlan vagyok. A fejemet beborítja a rózsaszín köd, marhára nincs már kedvem beszélgetni sem. Ezt testem is bizonygatja, főleg odalent. Miközben a kicsi Kookie már éledezik, a szívem hevesen ver, az agyam leállni készül, én pedig csak várom a folytatást.  Eszébe ne jusson abbahagyni, amit csinál.

Még mindig csípőmön ülve hajol le nyakamhoz, amit enyhén szívogatni kezd, ahol csak éri. Először jobb oldalt, majd fel a fülemig, amit meg is harapdál. Jóleső sóhajok törnek fel belőlem, amiknek nem is állítok akadályt. Ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Szégyentelenül hallatom a hangomat, miközben kezeimet hajába simítom, amit cirógatni kezdek. Érzem, ahogy mindenhol forrósodom. Lassan kulcscsontomat kezdi apró, alig érezhető, mégis nagyon izgató harapásokkal, szívásokkal kényeztetni. Iszonyatosan jó, amit csinál. Csak sóhajtozok, egy-egy erősebb ingernél nyögök is egy aprót, ezzel hergelve Tae-t. Látszik rajta, hogy nagyon visszafogja magát, csak sajnos… ezt egyikünk sem szeretné. Kedves, hogy vigyáz rám, de nem egy kislány vagyok.

Ennek bizonyítására jobb kezem levezetem mellkasán és rásimítok a férfiasságára nadrágján keresztül. Aprót morran, majd felemelve fejét, tekintetével az enyémet keresi. Apró mosollyal egyenesedik ki, majd csatolja ki övét felettem tornyosulva. Izmos, nem is tudtam, hogy ennyire. Ajkait harapdálva rántja ki nadrágjából az övet, majd gombolja ki és rántja le a ruhadarabot. Ezt téve én is kezdenék vetkőzni, de megelőz. Rólam is leveszi a zavaró anyagot, én pedig csípőm emelésével segítek neki ebben.

~

Végül, éjjel elég sok mindent csináltunk. Azaz, elég sokféleképpen csináltuk. Nem bántam meg, hogy vele volt az első. De még nem tisztáztuk a dolgokat.

(Sziasztok! Ne hari, mert nem részleteztem a dolgot. Úgy volt tervezve, de ma nem olyan a hangulatom. Egész reggel ilyen volt, hogy én majd jól megírom, de végül írás közben nem nagyon jöttek vissza a már kigondolt jelenetek. :/ Ha majd visszajönnek, egy 12 – 03-as részben megírom az EGÉSZ esti eseménysorozatot, mert a fejemben van, erről álmodtam, de nem akar előjönni. De meg fogom írni. Addig is kitartást mindenkinek, és mivel reményeim szerint hét közben már hozom is a következő részt/a 18-as jelenetet, mindenkinek sok-sok erőt és kitartást kívánok mivel holnap hétfő. :D Köszi az olvasást és bocsesz az késő jelenetekért. )

12 - 01 Bangtan High School

Taehyung pov.

- Miért kerültél egész nap? Talán… neked már nem is kellek? Heajung tetszik? - hangja remeg, olyan halk, hogy alig hallom. Hát, ha tényleg csak színészkedik, akkor piszok jól csinálja. De most erre, mit mondjak? Rá kellene kérdezni, hogy mi van közöttük.
 - Te beszélsz? Egész nap futottál utána, belékarolva jöttél be a terembe és ugrottál, akárhányszor elhívott valahova - kicsit dühösen ugyan, de a lehető legnyugodtabb hangnemben próbáltam beszélni vele. A sírógörcs kerülgeti valamiért. Még csak az kéne, hogy itt elsírja magát szegénykém. Nem bírnám ki, ha miattam pityeregne.

Válaszom hallatán meglepetten rám kapta tekintetét. Kicsit párásak a szemei, amitől szinte ragyognak. Istenem, ilyenkor úgy magam alá teperném, olyan kis imádnivaló.
- Ezt meg hogy érted? Mindösszesen kétszer hívott ma félre és egyszer sem ugrottam rögtön… Az elsőnél ott sem voltál… vagy… - hirtelen abbahagyta mondandóját, amit türelmesen hallgatok. A szívem mélyén iszonyatosan remélem, hogy van valami elfogadható magyarázata. Gondolkozott egy kicsit, majd mintha sápadtabb árnyalattal az arcán nézett rám döbbenten. - Csak nem voltál a terem előtt reggel? - ó, rátapintott a lényegre.
- De igen. És tudom, hogy meglepő, de követtelek is titeket. Hallottam ám, hogy mi történt - arcára enyhe meglepettség ült ki, amit szinte rögtön felváltott a számomra abszolút megmagyarázhatatlan öröm. Váratlanul a nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Mi a franc folyik itt?
- Hát nem nagyszerű? - most az lenne ilyen jó, hogy összejött az osztály leghülyébb libájával?
- Ugyan, mi lenne ezen a nagyszerű? Hogy volt képed igent mondani neki? - éreztem, ahogy megdermedt, majd lassan hátrébb araszolt épp annyira, hogy szemeimbe nézhessen, karjait még nyakamon pihentetve. Ismét - furcsa módon - nem olyan érzelmeket olvastam le róla, mint azt vártam. Zavart volt. Azt várta, majd örülök ennek az egésznek?
- Ezt hogy érted? A legnagyobb problémánk oldódik meg vele… - ja, értem én, szóval probléma, hogy veled szeretnék lenni. Kösz szépen. Ezek szerint ő nem úgy érez, ahogy én. - Azt hittem, azért bókoltál ma is Hea-nak, mert Dyul… - eddig bírtam. Amíg ki nem ejtette a nevét annak a szemétnek, addig még tűrtem. Egy mondatban hallani életem megrontójának nevét azééval, aki elveszi tőlem a személyt, aki tetszik… borzalmas. És pont ő mondta ki.

Kezemet a szájára tapasztottam, a másikkal pedig átkaroltam derekát és a falhoz nyomtam. Iszonyatosan dühös vagyok, legszívesebben most azonnal faképnél hagynám, de nem tehetem. Ha most itt hagyom, tényleg vége lesz mindennek. Nem engedhetem, hogy azok ketten elvegyék tőlem. Látszott rajta, nem tudja mire vélni a viselkedésemet. Nem baj, én sem értem az övét. Ha eddig nem úgy vette a jeleket, amiket küldtem, mint szerettem volna, akkor épp itt az ideje megmutatni, mit akarok tőle. Őt akarom. A testét, a szívét, az érzéseit. Mindenét.

Elemelem kezemet szája elől, de mielőtt megszólalhatna, ajkaira tapadok. A legszenvedélyesebbet kapja tőlem, amim van. Kicsit meg is döntöm a fejét, hogy még beljebb juthasson nyelvem. Egyáltalán nem ellenkezik, karjait csak erősebben fonja nyakam köré. De ennyi már közel sem lesz elég, hogy felfogja, csak az enyém. Magam mellett akarom tudni őt.

Tenyerem derekáról levezetem formás fenekére, amibe jólesően belemarkolok. Erre megugrik ugyan, de nem ellenkezik továbbra sem. Nem baj, ha nem nehezíti a dolgom. Másik kezemmel kicipzárazott kabátjába csúsztatom, majd pólóján keresztül simogatom. Ez a bolond még pulcsit sem vett fel. Hideg van idekint, érzem, ahogy egyre forrósodik a bőre. Tényleg meg fog fázni, ha kint maradunk.

Lassan elválok tőle, majd párás szemeibe nézek. Úgy ragyognak, az esti fényektől csak még elbűvölőbb. Arca kipirosodott, tincsei arcába lógnak, és hevesen kapkodja a levegőt. Imádom. 

- Gyere át hozzám ma estére.

(Sziasztok! Hát, megszületett a 12. rész első fele is. A második felét ma, legkésőbb holnapra hozom, Kook szemszögével. :D Remélem, teszik!)