14 Bangtan High School

Taehyunggal az egész hétvégét együtt töltöttük. Az elején együtt filmeztünk, együtt mostunk fogat, kajáltunk, szinte el sem szakadtunk egymástól. Néha a WC-hez is elkísért. Nem zavart, imádom a közelségét. Amint hazaért a családja, bemutatott nekik. A szülei ugyanolyan kisugárzásúak, mint a ház: gazdagok. Ez már csak a ruhájukon és ékszereiken is meglátszott, valamint a beszédstílusukon. Nem sokat beszélgethettünk, nemsoká ismét elmentek. Taehyung szerint szimpatikus voltam nekik, de én ebben nem lennék olyan biztos…

Dyul csak vasárnap délután jött haza. Mondanom sem kell, nagyon meglepődött a jelenlétemen. Elméletileg valami barátjánál volt, mert nem akart a testvérével egy légtérben maradni.
- Ha tudtam volna, Süti, hogy itt leszel, biztosan itthon maradok, hogy kiélvezhessük egymás társaságát - dob felém egy elég sokat mondó félmosolyt, mire feláll a szőr a hátamon. Valahogy - nem is értem, miért - az ő ajánlata nem tűnik olyan csábítónak, mint Taehyungé. - Minek köszönhetjük a látogatásod?
- Csak átjöttem, nem volt különösebb oka - mosolygok, mire Tae felhorkant mellettem. Váratlanul átkarolja derekam, magához húzva. Dyul csak egy mindent sejtő pillantást vet ránk, majd ráhagyva a dolgot elköszön és visszavonul a szobájába. Kezdem azt hinni, Hea és Dong-yul nem igazán illenek össze. Az egyikük kitartó, a másikuk elég könnyen feladja a dolgokat. Hogy hozzuk ezt a kettőt össze?

Miután végre összepakoltam a cuccomat és egy csókot is váltottam Taehyunggal a házuk előtt, elindulok hazafelé. Elég mozgalmas hétvége volt, ha azt nézzük. Ebbe belegondolva halvány rózsaszín árnyalat fut végig arcomon, egy széles mosollyal karöltve. Szeretem.

Viszont ideje lenne Heajung és Dyul összehozását kigondolni. A múltkor, hármasban elmentünk a rajzszakkörre és beírattuk Hea-t, de Dyult már ott sem érdekelte. Végig velem és a rajzolással foglalkozott. Érdekli őt egyáltalán az ellenkező nem? Biztosan, hiszen szerelmem elől is sorra csábította el a lányokat. Homlokomra csapva jön a felismerés, hogy nekem tulajdonképpen van már tervem. Azaz, korábban átfutott az agyamon, de épp azzal voltam elfoglalva, hogy Tae mit érez irántam. Ha Tae hajtana kicsit Heajungra – persze, csak látszólagosan – talán Dong-yul felfigyelne erre. Vagy, jobban rám hajtana, ki tudja. Egy próbát megér, más ötletem amúgy sincsen.

Miközben sétálok a házunk felé, előkapom a mobilomat, és már írom is az SMS-t szerelmemnek, melyben leírom az ötletemet. Jobb lett volna személyesen megbeszélni, de hát ez így alakult. Most már nem megyek vissza. Épp, hogy elküldöm és visszacsúsztatom a készüléket a zsebembe, már rezeg is, miszerint válaszom érkezett. Ezt megmosolyogva olvasom el az üzenetet:

„Ha szerinted ez jó ötlet, akkor szerintem is. De azért vigyázz magadra. Holnaptól a suliban tegyünk úgy, mintha nem lennénk már jóban. Én bókolgatok Hea-nak, de, hogy ne értse félre, mindenképp tájékoztasd a tervedről. Ha megkérdezi, miért hajt Dyul azokra, akik tetszenek nekem, találj ki bármint, csak ne mond meg neki a kapcsolatunkat. A föld alá süllyednék, ha kitudódna, hogy annak a seggfejnek vagyok a testvére. Vigyázz hazafele menet! XOXO”

Ezen elgondolkozva jöttem rá, hogy igen, valószínűleg Heajungnak is tudnia kéne erről, nem? Hülye vagyok. Én simán elfelejtettem volna.

Hazaérve, a táskám tartalmát ki is pakolom, majd laptopom az ölembe vége huppanok le az ágyamra. Azonnal küldök egy üzenetet a lánynak, mielőtt totálisan elfelejtem, így a tervem se legyen emiatt elrontva.

„Szia, Hea! Van egy ötletem, hogy kéne felkelteni Dyul figyelmét. Valamiért, ha Taehyungnak megtetszik valaki, Dong-yul azt a személyt megpróbálja elcsábítani. Szóval, Tae bókolgatni fog neked, meg hasonlók. Így könnyen a közeledbe férkőznek mind a ketten. Szóval, több esélyed lesz felhívni a figyelmét magadra, ne rontsd el az esélyed! ;)”

Lecsukom a gépemet, majd elővéve a leckét annak is nekiállok. Végül is, tanuló vagyok, vagy mi…

Azért, elég megnyugtató, hogy Taehyung is így érez irántam. Ez azt jelenti, hogy mi most járunk? Vagy mi? Biztosan, csak ez így nem lett kimondva. Egy darabig nem is lesz, úgy néz ki. Távol kéne maradnom tőle, nem? És át sem mehetek hozzá, mert ott van Dyul is. Mégsem olyan jó ez az ötlet, mint először tűnt… Épp csak összejöttünk, de mégsem, de mégis…

Befejezve az aznapi teendőimet, egy kis kaját behozva nyitom fel ismét a laptopomat, megnézve, válaszolt-e Hea. Nem csalódtam, miután elküldtem, jött is a válasz 5 perc után. Mindegy, más dolgom volt.

„Rendben! JUJJJ annyira izgulok!!!!!!!!! Köszönömköszönömköszönömköszönömköszönöm!!!!!!!!!!! <3 <3 <3 :* <3 ;* Ezt még biztosan meg fogom hálálni nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”

Annyira furcsa, ahogy a lányok leveleznek… Minek ez a sok jel? Jézus…

Taehyung Pov.

Érzem, hogy a telefonom rezeg, miszerint SMS-em érkezett. Azonnal rávetem magam, reménykedve, hogy Kookie írt nekem valamit. Mikor lettem ilyen lányos? Ez undorító. De elnézem magamnak, ha róla van szó.

Megnyitva a valóban tőle érkezett üzenetet olvasom el a kis tervét. Kicsit elszomorodom, mivel nem is konkrétan miattam írta, hanem a miatt a ri…lány miatt, aki miatt majdnem elvesztettem őt. Mondjuk, már nincs miért haragudnom erre a… nőstényre, azt leszámítva, hogy most vele kell foglalkoznunk. Megértem én, hogy ezt meg kell tennünk miattunk is, de idegesít, hogy megint alig fogunk beszélni egymással. Nem lesz nehéz eljátszani, hogy összevesztünk, az utóbbi pár napban - a hétvégét leszámítva - alig beszéltünk. Talán Dyul most azt hiszi, hogy kibékültünk, ami hiába igaz, nem szabad így tűnnie. Pedig éppen csak összejöttünk… azt hiszem.

Mikor visszaírtam neki, nem bírtam megállni, hogy egy XOXO-t oda ne biggyesszek a végére. Elvégre, tényleg csókolgatnám. Minden percben, mindenhol. Remélem, azok ketten hamar egymásra találnak, mert már most hiányolom szerelmem illatát, melegét, hangját… érintését. Azt hiszem, megszállott idióta vagyok, vagy szerelmes. Vagy mindkettő.

 (Sziasztok! Bocsi a rövid részért, de a következő biztosan hosszabb lesz. :) Remélem, nem túl béna a többihez képest, kezd elszállni az ihlet ehhez a ficihez... ^^"

Viszont, a My Heart blog írójával, Zsuzsi~val közös ficit is elkezdtünk írni! Az első rész már kint is van egy új, közösen indított blogon: Egy éj egy álom

A címe pedig: Sokat kérsz!

Jó szórakozást hozzá!)

[A képért köszönet: a Best Part of my Life írójának, K.C.-nek!

Akinek még van kedve, küldjön Vkook-os képeket a facebookomra!]