1 Reménykedni szabad...

Összefoglalás: Jimin jó ideje odavan a kis Kookieért, és egy este folyamán ezt be is vallja magának. Viszont, ez a magának tett vallomás egyben Kooknak is egyértelművé válik. Vajon, mit fog szólni a kis maknae hyungja váratlan közeledéséhez?
Hozzáfűzés: Szerintem, ez a fanfic nevetségesen sablonos és unalmas lett, de a legutóbbi magánmunkáimhoz képest egész tűrhető.

„Már vagy egy éve teljesen oda vagyok Jungkookért. A selymes bőre, a haja, az illata… a teste. Vonz. Amikor csak megszólal, vagy énekel, a hangja elvarázsol. Hallani akarom még.

Amikor táncol, nem bírom levenni róla a szemeim. Már csak ahogy sétál, az is csábító…

Amikor a tekintetünk összetalálkozik, valami megmozdul bennem. Valami megmagyarázhatatlan, meleg, szorongató érzés a bensőmben, a gyomromban pedig, mintha pillangók repkednének. Még sose éreztem senki iránt ehhez hasonló érzést.”

Letettem a tollat, átolvastam, amit írtam, és mikor nyugtáztam, hogy nem vagyok normális, becsuktam a naplómat. Elképesztő, hogy az egyik legjobb barátom iránt érzek ilyen természetellenes érzéseket. Nehéz volt bevallani magamnak, sőt, még most sem merem bevallani magamnak, hogy beleszerettem a legfiatalabb bandatagunkba. Mégis, hogy lehetséges ez?

Amikor először megláttam, még csak 13 éves volt. A kis aranyos gyakornok fiúcska, sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű lesz. Ezért is lepődtem meg totálisan, amikor 3 évvel később először állt fel rá a mosdóban. Már akkor lesokkolódtam. De nem tulajdonítottam neki sok figyelmet, addig, amíg nem kezdett egyre jobban ragaszkodni hozzám. Pár közös tusolás, alvás után tudtam, hogy valami nincs rendben. Hozzá akartam érni, megölelni, és idegesített, mikor lányok rámosolyogtak. A kis angyalkám nem vette még észre, mennyire oda vagyok érte… Ellentétben Taehyung…
- JIMIIIIIIIIN! - az emlegetett szamár hirtelen rám vetette magát hátulról, amitől rendesen megijedtem.
- Taehyung, kopogj már légy szíves! Halálra rémültem miattad!
- Megint a naplódba írogatsz? Nem hallottad, hogy kész a vacsora?
- Nem vagyok éhes.
- Megint csak Kookie-n jár az eszed, nem igaz? Komolyan mondom, mostanában egyre csak azt veszem észre, hogy rajta kívül nem is gondolkodsz semmin. Csinálj valamit vele, mert így romlani fog a teljesítményed. 

Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy V kiszaladt a szobámból. Hogy mondhat ilyet csak úgy? És, ha valaki meghallja? Pedig valahol mélyen érzem, hogy igaza van. Nem tudok odafigyelni a feladataimra, ha folyton csak őt figyelem, rajta jár az agyam. A szemein, az ajkain, az illa… Már megint csak ő jár a fejemben… Most mihez kezdjek?

Kiléptem az ajtómon egyenesen a konyha felé véve az irányt, hogy csatlakozhassak a többiekhez, és megebédelhessek. Igencsak éhes vagyok már. Épp, mikor leülök, a menedzser hyung belép az ajtónkon.
- Rendben, srácok. Tekintettel arra, hogy Namjoon és Jungkook szobáját felújíttatjuk, új szobabeosztást írtunk össze nektek. Sajnos, plusz szoba híján a szomszéd épületben kellett lefoglalnunk egy időre egy kétfős kis szobácskát. Van benne fürdő, mosdó, két ágy, nagyjából minden, ami itt is. Szóval, a beosztás: Namjoon, mivel leader, itt marad az épületben, és Jinnel a kisebbik szobán fog osztozni, míg Taehyung, Yoongi és Hoseok a nagyobbik szobában helyezkednek el. Jungkook és Jimin pedig a másik épületben lesznek. Mindenkinek megfelel?

Én nagyokat pislogva ültem, és azt hittem, ott ugranak ki a szemeim. Jól hallottam? Te jó ég! Kook és én egy külön épületben, kettesben! Úgy ver a szívem, mint még soha!
- Ma este már át kell költöznötök a szobátokba, szóval a táncpróba ma 2 órával korábban véget ér, hogy legyen időtök pakolni. Körülbelül másfél-két hónapig tart majd a felújítás, de ne aggódjatok, senkit nem fognak zavarni. Ennyi lett volna, megyek is, este majd jövök, és megmutatom a szobákat.

A menedzser végszóra ki is ment, becsukva maga mögött az ajtót. Lopva Kookra néztem, aki úgy tűnt, boldog volt. Ő is rám nézett, és a legédesebb mosolyát villantva kuncogott halkan. Én is elmosolyodtam, de ez az érzés hamar elmúlt, ugyanis tekintetem találkozott V-ével. Sejtelmes mosolyt húzott arcára, én pedig elvörösödve kaptam be egy falatot, elkapva tekintetem mindkettejükről. Istenkém, mi lesz ebből.

Pár órával később már mindenki pakolt, hogy átköltözve „új” szobájukba nyugovóra térhessenek végre. Én már rég kész voltam, az izgatottság miatt rekordidő alatt összepakoltam mindenemet. Remélem, át tudom majd cipelni őket. A menedzserrel már csak Jungkookra vártunk, aki nemsokára meg is jelent előttünk hatalmas bőröndjével. Levakarhatatlan vigyor csüngött mindkettőnk arcán. Nem hittem volna, hogy ő is ennyire fog örülni ennek a dolognak.
- Mehetüüünk~! - dúdolta ajkain csak ezt az egy szót. Bele fogok őrülni ebbe a pár közös hétbe.

Az új szobánkba érve, pozitív csalódásban volt részem. Valahogy rosszabbra számítottam.  Két nagy ablak fogadott csodás kilátással az egy nagyszoba falán, melyben két ágy volt, egy kanapé, egy tévé és két játékkonzol. Remek, unatkozni nem fogunk.

Jobbról ott volt a mosdó, egyben a fürdőszoba, ami szintén nem volt telefonfülkényi, megfelelt egy kisebb szobának is az egész. Tusoló, fürdőkád, vécé, kagyló, minden volt benne, ami egy normális fürdőszobában van, engem valahogy mégis lenyűgözött.

A nagyszoba mellett még csak nem is volt rendesen fallal elválasztva a konyha. Totálisan be lehetett látni rajta. Egyedül a pult hátulját takaró gipszfal, és annak végén a plafonba magasodó oszlop választotta el a két helyiséget. Csodás piros-fehér-barna színkombinációk voltak mindenütt. Kivéve a toalett, ami kékes-fehéres volt.

A menedzser hamar lelépett, mi pedig kipakoltunk. Jungkook a bal oldali ágyat szerette volna. Ki vagyok én, hogy ellenezzem? Az ágyakhoz tartozó 1-1 kis szekrényt hamar telepakoltuk, viszont csak egy nagy ruhásszekrény volt Kook ágya mellett. Az én oldalamon fiókos szekrény volt. Én oda kezdtem pakolni, míg Kook a másik szekrényt rakta félig tele ruháival, majd csere. Lopva őt néztem, amikor csak tudtam. Egyfolytában mosolygott. Nem volt zavarban vagy ilyesmi, egyszerűen csak boldog volt valami miatt. Egek, ha tudná, én mennyire ideges vagyok!
- Csinálhatnánk valamit lefekvés előtt - törte meg a csendet. - Megnézhetnénk egy filmet! Mit szólsz, hyung? - csillogó szemei találkoztak az enyémekkel, a hangom pedig hirtelen bemondta az unalmast. Egy szó sem tudta elhagyni a számat. Csak nézni tudtam őt. Pár másodperc után viszont realizáltam, hogy ő most tulajdonképpen választ vár egy kérdésre. Hevesen bólogatni és mosolyogni kezdtem.
- Mihez lenne kedved? Akció, sci-fi, horror? - kuncogtam el magam. Legbelül nagyon mélyen reméltem, hogy nem a horror lesz az általa választott műfaj.
- Ugyan már, te nem bírod a horrort. Nem tudnál aludni az éjjel - nevette el magát. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Ravasz mosoly jelent meg az arcomon, legszívesebben azonnal kacagni kezdtem volna. Hát igen, csak Park Jimin képes kiötleni egy ilyen buta és nevetséges tervet.
- Pedig nekem most ahhoz lenne kedvem. Ha mást nem, majd veled alszom, mint régebben - nevettem el magam. Úgy tűnt, ő is viccesnek találta, és nevetve tette be az egyik olyan filmet, amit soha, de soha nem akartam megnézni, annyira ijesztőnek véltem azt a pár másodpercet, amit láttam belőle, amikor nézték a többiek. Hát igen, nem vagyok egy kifejezetten horror párti.

A film épp csak kezdetét vette, de én már majd kirohantam a világból is, annyira féltem. Kook ezt észrevette, és közelebb kúszott hozzám a kanapén, megveregetve a vállam. Én kapva az alkalmon, azonnal átkaroltam a derekát és magamhoz húztam, hogy arcom félig mögé rejtsem. Zavartan kuncogott kicsit, majd tekintetét ismét a képernyőre szegezte. Én inkább őt néztem. Egy idő után azonban furcsállni kezdte, hogy nem remegek és bujdosok úgy, mint az elején, így rám nézett. Pont sikerült elkapnom a fejem, mielőtt meglátta volna, hogy őt szuggerálom. Úgy tettem, mintha a filmet néztem volna eddig is. Ahogy elnézem, meglepődött.
- Nahát, eljött az a nap is, amikor hyung nem visítozik egy ilyen film közben! Ezt le kéne videózni! - nevetett fel hangosan.
- Ha ilyen viccesnek találod, röhögj ki nyugodtan. Ez nem volt szép tőled. Én is tudok férfias lenni - fogalmam sincs, honnan jött ez a mondat, de nem csak én lepődtem meg rajta!
- Egy szóval se mondtam, hogy nem lennél az. Ú! Most jön a kedvenc részem!

A film legvégén én már majdnem bőgtem, hiszen ez rettenetes volt! Jungkook persze kacagott rajtam, és bökdösött is, hogy „Na, ki a férfi?”, de esküszöm, ilyen ijesztő filmet sem láttam még. Már amit láttam belőle. Ugyanis, a vége felé én is nézni kezdtem, mert hát, ha meg szeretné velem beszélni az élményeket, valamit mondanom kell. Egyébként is, annyit sikítoztak benne, hogy érdekelni kezdett. Kár volt. Kook persze próbált nyugtatni, de az utolsó 5 percben én már nem bírtam ülve maradni, a kanapé mögül néztem végig, háttal. Jungkook majd megfulladt, annyira röhögött, míg engem a sírógörcs kerülgetett. Most jól beégetted magad Jimin, gratulálok!
- Hyung, szerintem te ma velem alszol - nevetett tovább. Ekkor eszembe jutott eredeti célom ezzel a filmmel. Hevesen bólogatni kezdtem, majd felkaptam párnámat és takarómat, bedobtam az ágyába és lefeküdtem. Állig betakarózva behunytam szemeimet, míg próbáltam nem elvörösödni, elvégre, ma vele fogok egy ágyban aludni! Hatalmas zseni vagyok, amiért már a film előtt fogat mostam, és pizsamába öltöztem. Kookie ezekkel még nem volt meg, így addig próbáltam nyugtatni magam, amíg ezeket csinálta. Addig se gondolok a filmre. Á, a fenébe, megint eszembe jutott! Ennek az ötletnek sajnos hátulütői is vannak.
- Itt is vagyok, hyung! Jimin? - magam sem tudom, miért, de úgy tettem, mint aki alszik. Nem hittem, hogy elhiszi, de megtörtént. Próbált minél csendesebben és alig mocorogva bebújni mellém, majd elhelyezkedett velem szemben.

Olyan 10 perc telhetett el, de már hallottam egyenletesen és édesen szuszogni, jelezve, hogy elaludt. Végre összeszedtem a bátorságom, résnyire nyitottam szemeimet. Elakadt a lélegzetem. Általában nagyon vonzó és csábító, de amikor alszik, még rátesz egy lapáttal a szépség-mérőmre. Teljesen, mint egy angyal, úgy néz ki. Azok a lehunyt, hosszú pillák, a résnyire nyitott, dús ajkak, ó istenem, az a kisimult arc… Mindenéről csak úgy üvöltött a szépség. Éreztem a késztetést, hogy megcsókoljam, de nem mertem kockáztatni, valamint inkább elvesztem a látványában.

Még percekig néztem nyugodt arcát, mikor hirtelen megmozdult, és konkrétan rám feküdt. Azt hittem, velem is az fog történni, ami ilyenkor egy romantikus filmben, de egyáltalán nem. Majdhogynem kinyomta belőlem a szuszt. Ráadásul olyan váratlanul ért, hogy fel sem tudtam készülni a hirtelen rám nehezedő embertömegre. Nem mintha nehéz lenne, tökéletes alakja van, csak váratlanul jött.

Egy idő után kezdett rendkívül kényelmetlenné válni a dolog, így megpróbáltam kicsit oldalra fordítani, több-kevesebb sikerrel. Hosszas nyűglődés után végre lekerült rólam, a karjaimba. Annyira aranyos volt. Éreztem az illatát, hallgattam a légzését, ahogy néha-néha nyamnyogott álmában, és azon gondolkoztam, hogy én ezt minden este és minden reggel át akarom élni vele. A karjaimban akarom tartani. Ölelni, csókolni, szeretni… Ő sosem fog így érezni irántam.

~*~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Kook próbál kimászni az ágyból, rajtam keresztül. Halkan szitkozódott, miközben ijedten rám nézett, lebiggyesztette ajkait, majd csalódottan ciccentett.
- Felébresztettelek? - kérdezte szomorúan.
- Igen, de ne aggódj már, nekem is fel kell kelnem - nevettem fel halkan. Nagyon fáradt voltam, azt sem tudtam, mikor nyomott el az álom. Emlékeim szerint sok ideig, talán órákig bámulhattam a maknaet, aztán nyílván elaludtam. Nem a legjobb ébredésem, de volt már ennél rosszabb - Hogyan aludtál az éjjel? Azon kívül, hogy rajtam? - kuncogtam el magam.
- Tessék? Hogy érted, hogy rajtad? Egek, csak nem rád feküdtem? Ne haragudj, hyung! De látom, nem fulladtál meg tőlem, ami jó hír - nevetett fel hangosan. Imádom, ahogy nevet.
- Úgy kellett levakarjalak magamról. Nagyon akaratos vagy álmodban, tudsz róla? - visszafojtott nevetéssel próbáltam leplezni zavarom. Régebben olyan bújós volt álmában, mint egy kiscica. Tegnap éjjel inkább elefántnak tűnt.

Láthatóan zavarban volt, nem tudott mit mondani erre. Felállt és a konyhába sétált, gondolom reggelit csinálni. Istenem, annyira formásak a lábai… Jimin! Elég! Gondolj másra, hozz fel inkább valami témát!

Reggeliig semmit nem mondtam. Nem jutott eszembe semmi, amit kinyöghettem volna. Ellenben ő nagyon is beszédes kedvében volt, be volt zsongva a következő számunk miatt. A múltkor, amikor Yoongi és Namjoon lement a stúdióba mixelni, Kookot is magukkal vitték. Nem csinált nagyon semmit, hallgatta a készülő számokat, nagyon el volt ragadtatva tőlük. Szerinte lesz egy rész, amihez az én hangom különösen jól fog passzolni, és rögtön utána jön az ő része, ami máris nagyon tetszik neki. Annyira imádom, amikor ilyen lelkes. Csak úgy csillognak a szemei.