4 Bangtan High School

- Taehyung… - kíváncsian rám nézett. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy jó ötlet-e egyáltalán rákérdezni a dologra. De nem bírom, túl kíváncsi vagyok. - Miért csináltad azt, a mosdóban? - kérdésemre értetlen, pár pillanattal később zavart arckifejezést vágott. Szerintem, örült volna, ha soha nem hozom fel a témát.

- Ebbe inkább ne menjünk bele - a hangjából ítélve tényleg nem szeretné megosztani velem a dolgot. Már pedig kiszedem belőle.

- Csak szórakoztál? Vagy volt valami célod? - próbáltam hatni rá a hangsúlyommal és az állandó bámulással, de szerintem nem vette észre. Magában rágódott, elmondja-e vajon, vagy tartsa meg magának. Ne kelljen már harapófogóval kiszednem belőle.

- Jungkook, nem akarlak megbántani, és azt sem szeretném, hogy félreértsd… - összeráncolt szemöldökkel gondolkozom, hogy ugyan, mit érthetnék félre? Miért nem mondja el? Miért csókolt meg majdnem? Valami oka biztosan van. Lassan elképzelni sem tudom, mi lehet az.

- Ha nem mondod el, biztos, hogy félreértem - mit mondjak még, hogy kibökje?

- Nem vagyok meleg vagy ilyesmi, érd be ennyivel - mi? Ennyit mond? Ezt eddig is gondoltam. Bár, lehet, mélyen belül azért reménykedtem…

- Akkor pláne nem értem, hogy miért csináltad. Tartozol egy magyarázattal. Mi a francért nem tudod kinyögni? - már nagyon kezdek ideges lenni. Még a végén könyörögnöm kell a válaszáért.

Még egy egyperces néma csend és önvívódás következett, közben meg elértünk a házunkig. Én reflexszerűen álltam meg a barna kiskapunál. Taehyung még pár lépéssel tovább sétált, mire realizálta, hogy már nem cammogok mellette. Forgolódott, majd visszasétált, amint észrevette, hol vagyok. Nem értette, miért állok ott, de miután előkaptam a kulcsomat és az ajtó kilincsére emeltem a kezemet, elkerekedett szemekkel meredt rám.

- Te itt laksz? - értetlenkedett. Bólintottam, mire zavart arcát ismét egy vigyor takarta. - Én itt lakom a szomszéd utcában. Micsoda véletlen. Nem csak padtársak vagyunk, de majdhogynem szomszédok is! - boldog arcát látva kicsit én is elmosolyodtam. Elképesztő ez a srác. Mindig, minden helyzetben mosolyog.

- Ne tereld a témát - váltottam át komolyra a hangsúlyt. - Miért olyan lehetetlen elmondani, miért akartál megcsókolni? - a mondat elejénél még dühös voltam, a vége felé viszont elszomorodtam. Csak mondja már el, így olyan, mintha én lennék a hibás a semmiért. Hisz… nem is történt semmi.

- Kookie - nahát. Még Taehyung is lehet szomorú néha. Mintha csak cserélgetnénk a hangulatainkat, komolyra váltott. Nocsak, tényleg elmondja? - Én…

Épp, hogy elkezdte a mondatot, a kapu kicsapódott mellettem, és egyenesen arcon vágott. A hirtelen fájdalomtól hátrahőköltem. Az ajtó főleg az orromat érte, és ha ez még nem lenne elég, vérzésnek is indult. Nagyon fáj, a fenébe!

- Nahát, Kook, te már itthon? - lépett ki a kapun boldogan anyukám. Amilyen örömmel lépett elém széttárt, ölelésre váró karokkal, olyan szinten sápadt el vérző arcom látványától. - Úristen! Ez miattam van? Drágám, annyira sajnálom! Te jó ég, gyere be gyorsan, máris kezeljük! - átkarolt, majd 180 fokos fordulatot tett velem. Éppen indult volna be, mikor szembe találkozott újdonsült barátom lényével, aki kicsit sokkosan, mégis mosollyal arcán hajolt meg anyukámnak. - Hát te?

- Kim Taehyung, a fia osztálytársa vagyok. Örvendek a találkozásnak, hölgyem - ahhhhha… Szóval, ilyen egy illedelmes Taehyung. Még kezet is csókolt anyámnak. Komolyan, ez lehetséges?  Ráadásul, anyu még irult-pirult is magában, közben betessékelte ezt a földönkívülit. Hány személyisége lehet még?

- Szóval, kedves Tae. Szabad így becéznem téged? - bólintás. - Épp elkezdtél nekem mesélni valamit, mielőtt elég durva módon félbeszakítottak - mondtam, az ágyamon ülve, egy zsepit az orromhoz szorítva, szembe fordulva a lénnyel, aki talán egy alien. Lehetséges, hogy ezen a Földön minden emberi lény el legyen ájulva a kinézetétől?

- Igen, nos… - kezdett bele, máris kevésbé tartva az eddig amúgy sem létező szemkontaktust. - Mielőtt belekezdenék, ígérd meg, hogy nem utálsz meg, vagy ilyesmi… - mégis miféle olyan indoka lehet, ami miatt megutálnám? Húgfétises, akire t'án hasonlítok? A volt szerelmére emlékeztetem? Vagy mi?

- Rendben, megígérem, csak mondd már! - türelmetlenül pattogtam az ágyamon ülve, míg beszélgetőpartnerem a forgó székemen ülve tördelte az ujjait. Ezúttal csak fél perc csend volt, majd végre valahára megszólalt.

- Hát… ami azt illeti, eddig mindig lányok vettek körül. Szép, csinos lányok - most ezzel mire akar kilyukadni? Könyörgöm! Bökd már ki! - És… én… hát…

- Csak mond már, a francba! Megígértem, hogy nem utállak meg, szóval nincs visszaút, mondjad! - idegesen keresem a tekintetét, nem sokáig, mivel hamar rám is néz. Még pár másodperc szünet után, újra nekikezd.

- Voltam már ÚGY lánnyal. Nem mondom, hogy meguntam őket, heteró vagyok. Te vagy az első, aki fiúként, nem irigykedve nézett rám, hanem pont úgy, mint a lányok, akiket könnyen be tudok fűzni - TESSÉK? Ez lenne a fú de nagy indok?

- És? - kezdem kapizsgálni a dolgot. Látszik rajta, remélte, nem kell folytatnia, mert így is értem. Sajnos, ki kell mondatnom vele, különben tényleg félreérthetem. Csak reménykedem, hogy nem azt akarja mondani, amire gondolok.

- Eszembe ötlött, hogy milyen is lenne egy fiúval… veled - lehajtotta a fejét, én meg egy percre kővé dermedtem. Eszméletlen, végtelennek tűnő kínos csend uralkodott a szobában, amit egyikünk sem tudott mivel megtörni. Gondolom, azt várta, hogy kiakadjak. Erre tényleg nem számítottam.

- Szóval… - megunva a csendet, én is elkezdtem beszélni. - Megpróbáltál felszedni, hogy kipróbálhasd velem, aztán jól otthagytál volna? - kérdeztem, meglepően nyugodt hanglejtéssel. Tévedés ne essék, szörnyen dühös vagyok, szétvet az ideg, de… Mégsem haragszom annyira, mint azt elvárnám magamtól.

- Nem! Azaz… nem hagytalak volna ott. Azért nekem is van szívem. Nem egyéjszakázok senkivel, mindenkinek adok esélyt a közös jövőre.

- Még nekem is? Tudod, a melegeknél máshogy mennek a dolgok - most kezdem csak érezni, mennyire megbántott az imént. Mélyen belül azért reménykedtem, hogy szerelem első látásra történt, vagy bármi ilyesmi, aminek köze van az irántam intézett érzéseihez. Nem csak a kíváncsiság, hogy milyen lehet… nem is pont velem, hanem átlagosan egy fiúval. Ha egy másikat látott volna így érdeklődni iránta, vele is ezt csinálta volna. - Nem hiszem, hogy ezt komolyan vennéd.

(Halihó, mindenki! Sajnálom, hogy kicsit később jött a rész, elmaradt az utolsó két órám a suliban, és a nővéremmel közös programot szerveztünk. Később értem haza.. >< Örülök, hogy ennyien érdeklődtök a fici iránt facebookon! Jól esik a sok pozitív, kedves komment! Továbbra is igyekszem a részekkel! <3 )