5 Bangtan High School

- Én még nem voltam fiúval. Fogalmam sincs, milyen ez. Csak kíváncsivá tettél - mondja ezt egy kicsit szomorkásan. Jesszus, még a végén én fogom őt megsajnálni. - Nem tudom, komolyan tudnám-e venni annyira, mint egy heteró kapcsolatot.
- Értem… - kezemet lassan leeresztem orrom elől, tartva a már vértől átázott zsebkendőt. Ma már sokadik kínos, megtörhetetlen csend uralkodik el felettünk. Kicsit összetörve érzem most magam. Most erre, mit mondjak? - Ne haragudj, de én komoly kapcsolatot keresek. Szóval, ha ki is szeretnéd próbálni fiúval, nem én vagyok a te embered. Remélem, megérted - erre felkapta a fejét, értetlenül nézve rám.
- Félreértesz. Nekem sem felel meg bárki, ezt szögezzük le - egyre jobban összezavar. Át akar verni?

Felkelek az ágyról, hogy lemoshassam a vért az arcomról. Az orrom már nem vérzik, de a környéke még elég véres. Szótlanul elhagyom a szobát, abban is reménykedve, hogy elgondolkozik, mit mondjon, mert így nem értem, mit akar.

Belépek a fürdőszobába, majd mikor meglátom az arcomat, elszörnyedek. Nem is tudtam, hogy ennyi vérem van. Gyorsan bevizezem az érintett részeket, miután nyakkendőmet és felsőmet leveszem. Így nem fogja be őket a rájuk csöppenő piros, már-már száradásnak indult folyadék. Így viszont felül csak egy fehér ing védi a felsőtestemet, azt se lenne jó befoltozni. Mikor végeztem, megtöröltem arcomat, és visszasiettem a szobámba. Taehyung állva várt, összefont karokkal a szoba közepén. Gondolom, járkált érkezésem előtt.

- Csukd be az ajtót - közli ezt mély, csábító hangján. A hangsúlya mégis tekintélyt parancsol. Értetlenül állok a még nyitott ajtó mellett. Minek csukjam be? Amúgy sincs itthon senki, a bátyám egyetemen, apukám későn jön haza és anya elment a barátnőivel vásárolgatni. Semmittevésemet látva, azonnal megindul, majd fél méterrel előttem megáll. Derekamnál fogva húz magához teljesen, én meg a döbbenettől moccanni sem tudok. Most mi van? Amint arrébb tessékelt, becsukta mögöttem az ajtót, engem meg neki lökött. Két kezét azonnal érzem csuklóimon, amiket fejem mellé kényszerít, vészesen közel hajolva arcomhoz. - Mondtam, hogy csukd be.
Nagyokat pislogok, szemeibe nézve, mozgásra bírva kezeimet. Kapálózni kezdek, rángatom a karjaimat, de egyre erősebben szorítja azt a mögöttem lévő falapnak. Eközben, lábaimra is rálép, még közelebb hajolva. Alig pár centi választja el az orrunkat. Mit csinál már megint? Megfejthetetlen ez a srác, komolyan. Még akár tetszene is a helyzet, ha nem tudnám, hogy csak szórakozik.
- Mi van már? - kérdezem kicsit idegesen, oldalra fordítva a fejemet. Rögtön meg is bánom, mivel azonnal fülemhez hajol, hogy szinte rám lehelje szavait.
- Megpróbállak elcsábítani - MIT MONDOTT?
- Tessék? Na, hagyjál békén! - erősebben próbáltam lelökni magamról. Fogalmam sincs, hogyan, de sikerült egy lépéssel hátrébb küldenem. Kezeimet továbbra is tartotta, bár már nem szorította az ajtónak. Kihasználva, hogy lábam szabad, megpróbáltam megrúgni. Sikerült is a hasát eltalálnom, de, mint aki meg sem érezte, két kezemet egybe fogta, majd szabad kezével megragadta hasán „pihenő” lábamat. Nagy lendülettel fordított kettőnkön, egyenesen az ágyamra döntött, fölém tartva karjaimat a csuklómnál, lábamat továbbra is fogva. Úr isten, mi lesz ebből… - Eressz el, de azonnal! Mégis… mit… - mondatom közben hirtelen hajolt nevetségesen közel. Nem is volt időm felfogni, mit akar. Homlokunkat összeérintette, majd lábamat tartó keze egyre följebb vándorolt. Már belső combomat simogatta, ami elég érzékeny terület, enyhén meg is remegtem, a hideg is kirázott. Rám mászott a saját szobámban, és még tapogat is. Most erre, mit kéne reagálnom?

Elvörösödve próbálok ellenkezni, de elengedve lábamat, gyakorlatilag rám ül, teljes súlyával. Nem tudok ellenkezni. Nem is vagyok biztos benne, hogy akarok-e egyáltalán, mert tényleg tetszik, amit csinál. Mióta megláttam, bennem van egy érzés, ami nem akar elmúlni. Egy érzés, amit még nem éreztem és egyre erősebb. Szeretném, ha folytatná, ha kényeztetne, de nekem is van becsületem. Tudom, hogy csak játszik és a félelem is bennem van. Még csak most ismertem meg. Nem jó ötlet egy idegennel ilyet csinálni, vagy egyáltalán megengedni, hogy hasonlókat csináljon.

Még nem adva fel a küzdelmet, ficánkolok alatta, amennyire engedte. Tényleg baromi erős, pedig nem tűnik annak. Egy keze mégsem elég, hogy az enyémeket tartsa. Mielőtt azonban kihúzhatnám bal karom, másik kezével azt fogja le, végleg elvéve minden lehetőséget tőlem.  Kezdek félni. Nagyon.
- Nem akarlak bántani. Tiszteletben tartom, hogy még nem akarod. Nem erőszakollak meg - jó, kedves Taehyung, de akkor mi a francot csinálsz? - Én csak kényeztetni akarlak. Hogy meglásd, milyen jó lenne velem - szórakozik velem. Ez a barom, komolyan…
- Én semmit nem akarok tőled! Menj innen, azonnal! - meredek rá villámokat szóró szemekkel, de, mint aki észre sem veszi, lejjebb csúszik a csípőmön, elérve a… legkényesebb pontomat. Akaratlanul is megremegek, kisebb nyögést hallatva. Én még nem érzem magam kifejezetten keménynek, de úgy érzem, ő kezdi már ráhangolni magát valami akcióra.
- Biztos azt szeretnéd, ha mennék? Én elmegyek, ha szépen kérsz, de akár el is foglalhatjuk magunkat - perverz mosolyra húzta ajkait, majd lehajolva hozzám, nyakamat kezdi csókolgatni. Ez nagyon kellemes érzés, de… én még mindig félek. Ilyesmikre nem állok készen.

Amint ezt kimondtam a fejemben, Taehyung egy fülem alatti részre szívott, ami abszolút váratlan volt, és egyáltalán nem kellemetlen. Az érzésre halkabb nyögést hallattam. Úgy érzem, odalent kezd alakulni valami, aminek egyáltalán nem örülök. Lágyan ringatózni kezdett rajtam, én meg egyre jobban remegtem, sóhajtozva alatta. Mit tesz velem… Kezdek szűkülni alsótájt.
- Mit gondolsz, mennem kéne? - fülembe suttogja szavait, amitől rajtam megint átfut egy kellemes borzongás. - Csak mert, szerintem, élvezed.