10 Bangtan High School

Habár haza mindig Tae kísér, reggelente egyedül megyek suliba. Mire beérek, ő már ott szokott ülni, hogy a leckéjét írja. Szerinte, reggel jobban fog az agya, mint este… Mondjuk, ezzel nem tudok vitatkozni, legalább van egy biztosíték, miszerint van agya. A tananyagot tényleg jól tudja mindig, és a leckéje is hibátlan, de még annyira nem érett, hogy valóban azt mondjam róla, hogy van neki.

A mai reggel valamiért más volt, mint a megszokottak. Amikor reggel beérek, Tae mindig ott ül középen és írja a leckét, hátul 4-5 lány sutyorog, míg még körülbelül 2 diák lézeng a teremben. Ma viszont, belépve a terembe, padtársamat sehol nem láttam. Lehet, csak kiment a mosdóba. Ebben a hitben indultam ki én is, de nem jutottam messzire. Kilépve a teremből, gyakorlatilag beleütköztem Heajungba. Ha jól tudom, neki kellett elülnie Taehyung mellől év elején. Azóta gyakran pillant rám. Remélem, nem haragszik.
- Szia, Heajung! Ne haragudj, sietek - léptem is volna, hogy kikerüljem, de elém lépett. Ezt megismételtük még párszor, mire kezdtem megelégelni a dolgot. - Kiengednél?
- Jungkook, beszélhetnénk egy percre? - fejével biccentett egyet a folyosó ellenkező irányába. Ötletem sincs, ugyan miről szeretne velem beszélni, de nem tűnik dühösnek. Sőt, épp ellenkezőleg, elég bátortalannak. Alig néz rám, inkább a földet vagy a falat figyeli.

Elindult a folyosón, én meg szó nélkül követtem. Nincs semmi fontos dolgom, leszámítva a mai angol témazárót, de az a negyedik órában lesz, és amúgy is megtanultam már, amit csak tudtam. Heajung lefelé menet a lépcsőn, hátrafordult, de amit találkozott tekintetünk, ismét maga elé nézett, behúzott nyakkal. Nem tudom, mi baja van.

Egyenesen a suli mögé vitt, majd pár pillanatnyi hezitálás után felém fordult, arcára a bátorság legapróbb jeleit erőltetve, kipirult arccal. Most, hogy belegondolok, mintha pár könyvben olvastam volna, mi szokott történni ilyenkor ilyen helyeken. Mi… csak nem?

- Jungkook - jaj, ne, ha ez egy szerelmi vallomás, akkor most végleg megutáltatom magam egy osztálytársammal. Mit fognak gondolni rólam a többiek? Hea nagyon szép, okos lány, ha egy fiú kikosarazza, ki tudja, az mennyit árt az önbizalmának. Ezt nem tehetem egyikünkkel sem. - Én… szóval… - annyira nehezen szedte össze a szavait, látszik, hogy zavarban van. Fogalmam sincs, mit csináljak. Nem akarok megbántani senkit. Ha járni kezdenék vele, Tae-t bántanám meg, valamint semmi esélye a kapcsolatunknak, mivel lány. Ha meg elutasítom, őt bántom meg. Tényleg, mi lenne, ha belemennék, hogy utána rájöjjön, nem illünk össze? Ezaz, Kook, egy zseni vagy! - nekem… nekem tetszik Dong-yul - szóval, annyit kell tennem, hogy elf… tessék? Dyul? Ez most komoly? - Te egy szakkörre jársz vele és kedvel téged, szóval… arra gondoltam, adhatnál tanácsot, vagy valami - várjunk. Ha ez a lány összejönne Tae mostohatestvérével, megszűnne a legnagyobb problémánk. Ez nem is rossz terv. Csak össze kell hoznom Heajungot Dyullal és bumm. Most jöhet a kivitelezés. Valahogy.
- Hm. Szerintem, megoldható - mosolyogtam rá biztatóan, mire szemei felcsillantak az örömtől, majd a nyakamba ugrott. Elég váratlan volt, azért nem a világot váltom meg, vagy ilyesmi. Természetesen viszonoztam ölelését, de azért örültem volna, ha nem tart tíz másodpercnél tovább.
- Tényleg? Komolyan? Úristen, köszönöm! - ugrált örömében tapsikolva. A lányok tényleg nagyon furcsák. A csengő megszólalt, szóval elindultunk vissza a terembe. Hea végig belém karolva ugrált örömtől ragyogó arccal, én meg kicsit kelletlenül ugyan, de tűrtem. Végül is, most egész jó kedvem lett.

Belépve a terembe, Taehyung már ott ült a helyén, mint minden reggel. Nem tűnt túl boldognak, sőt, úgy festett, mint aki most futotta le a maratont. Amint átléptük a nem létező küszöböt, Heajung elengedve engem szaladt padtársához, hogy azonnal vihogva elmesélje neki, mit beszéltünk. Leültem a helyemre, köszönve barátomnak, ő meg valami morgásfélét produkálva elfordult. Mi van vele? Bal lábbal kelt?

Na jó. Elegem van. Ez a barom egész nap hozzám se szólt, szinte rám sem nézett, semmire sem reagált és feltűnően került. Ahova mentem, onnan azonnal elviharzott, ha hozzá szóltam, morgott valamit majd rám se hederített, ha rá néztem és épp ő is nézett, elkapta a tekintetét és totál rám se bagózott utána minimum egy óráig. A dolgozat közben sem segített, pedig angolon szokott. Tudja, mennyire nem erősségem a nyelv. A legviccesebb, hogy fogalmam sincs, miért. Nem rémlik, hogy ártottam volna neki, szóval azt sem tudom, mit csináljak. Elkezdtem hozzá beszélni, de semmi. Már mindent megpróbáltam. Komolyan fontolóra vettem, hogy odamegyek Dyulhoz beszélgetni, hátha arra reagál valamit, mikor az egyik szünetben mellettem maradt a helyén. Ezelőtt minden csengetéskor eltűnt a terem közeléből, majd óra előtt visszajött. Most viszont itt maradt. Kíváncsian figyeltem, mit csinál még itt, ha már így figyelmen kívül hagy egész nap, de csak ült és nézett üresen a semmibe maga elé. Kihasználva az alkalmat, elé guggoltam, majd a padjára támaszkodva kerestem tekintetét. Nagy nehezen meg is találtam, ugyanis végre rám emelte tekintetét, de semmit nem láttam benne, ami eddig biztosan ott volt. Semmi csillogás, érdeklődés, bármi.
- Taehyung, mi történt, mi a baj? Egész nap kerülsz, és meg sem mondod, miért? - kérdeztem szomorúan. Eddig talán szomorú arckifejezése abszolút érzelemmentessé vált, ami nagyon megijesztett. Valami biztosan történt, érzem.

Már épp szóra nyitotta a száját, mikor Heajung odasétált hozzám és megkocogtatva a vállamat hívott félre. Ráemelve tekintetem kértem még egy percet, de amit Taera néztem, hátrahőköltem. Szép, sima arca dühöt és fájdalmat tükrözött, amit nem tudtam mire vélni és eléggé meg is lepett. Ajkait összezárva meredt rám összeráncolt szemöldökkel. Elszalasztottam a lehetőségemet, már nem fog beszélni, sőt, fel is dühítettem. Nem is kicsit. Nagyszerű. Felhagyva a dologgal mentem ki a folyosóra Hea-hoz, hogy megbeszélhessük a részleteket.

Végül annyiban maradtunk, hogy csatlakozik ő is a szakkörünkhöz, én meg majd próbálom minél többször bevonni őt is a Dyullal való beszélgetésünkbe. Emellett elmondtam neki majdnem mindent, amit tudok. Leszámítva azt, hogy jelenleg rám hajt. A legjobb az lenne, ha Tae kicsit vele foglalkoza, hátha Dong-yul kicsit próbálkozik Hea-nál, de nem akarnám Taehyungot ebbe belerángatni. Még a végén tényleg megtetszik neki Heajung, akkor mihez kezdenék?

(Sziasztok! Sajnálom a későbbi részt. Már említettem, hogy csak a tizedik részig hoznám naponta a részeket, szóval innentől kezdve várni kell majd kicsit többet rájuk. Bocsánat is miatta. Lezárták a félévet, újra tanulni kell. :)
Köszönök minden kommentet és biztatást, és hogy ennyien olvastok. Jól esik a támogatás! <3)