7 Bangtan High School

A folyosón álldogálva nézegettem a szakkörök plakátjait, hátha találok valami hozzám illőt. Érdekelnek a sportok, de szívesen kipróbálnék valami mást is. Tavaly táncoltam, amit imádtam, de itt úgy tűnik, semmi ilyesmi nincs. Viszont van énekkar. Bár, nem hiszem, hogy az menne nekem.

Gondoltam arra is, hogy Taehyung szakkörébe jelentkezem, hátha többet láthatom. Nem mintha jobban meg akarnám ismerni azt a földönkívülit… Aztán eszembe jutott, hogy ő az osztályelnök, szóval minden bizonnyal a diáktanács tagja. Nincs idejük délutáni foglalkozásokra. Nem is szabad nekik, úgy tudom.

Minden poszter tele van feliratokkal és képekkel, de egyik sem annyira izgalmas, legalábbis engem nem érdekel egyik sem. Tekintetem azonban megakad a rajzszakkörén. Mivel, ott amolyan művészlelkek vannak, a plakátjuk is elég érdekes, egy amolyan montázs. Különböző festők stílusát keverik, ott egy kis Picasso, amott egy apró Vincent van Gogh. Régen érdekelt a művészet, szóval a képek többségét felismertem. Nem tudom, mennyire tudok rajzolni, de megpróbálhatom.
- Na, választottál szakkört, Jungkook? - szólalt meg hirtelen mögülem egy osztálytársam. Őszintén szólva, nem vagyok biztos a nevében, talán…
- Igen, azt hiszem, izé… Dong-sun.

- Majdnem eltaláltad. Dong-yul vagyok - lépett mellém mosolyogva. Hát, még meg kell tanulnom a neveket. - És melyik lesz az?
- A rajz - mosolyodtam el én is. Jó lenne barátokat szerezni, szóval ideje jópofizni.
- Tényleg? Ez nagyszerű! Én is oda jelentkezem. Jól tudsz rajzolni?
- Hát, abban nem vagyok biztos - szomorodtam el. Tényleg ide jelentkezzek? Még nemigen rajzoltam, fogalmam sincs, mennyire tudok. Mi van, ha abszolút nem értek hozzá?
- Előbb-utóbb biztosan kiderül. Azzal nem veszíthetsz semmit, ha megpróbálod - paskolta meg a hátam. Egész rendes ez a srác. Azt hiszem, valahol mögöttem ülhet. Bár nem tudom, szemügyre sem tudtam venni a többieket, háttal ülök nekik. Csak Taehyungot és azt a 2 lányt mellettünk ismerem. Névileg legalábbis. És most már Dong-yult.

Nem sokkal később, órák után új barátommal a harmadik emeleti rajzterem felé vettük az irányt, hogy beléphessünk a klubba. Be kell vallanom, nagyon izgulok, de legalább nem vagyok egyedül. Akkor sokkal rosszabb lenne. Megállva az ajtó előtt, újra megnézem a jelentkező lapot, hogy biztosan minden ki van-e töltve. Sóhajtok egy nagyot, majd megérzem vállamon Dyul kezét. Azt mondta, ez a beceneve, szóval én is így fogom hívni. Taen kívül mindenki csak Kook-nak hív, szóval így is mutatkoztam be új ismerősömnek. Kopogás után beléptünk a viszonylag nagy és kivilágított terembe, ahol körülbelül nyolc diák volt szétszóródva. Ketten festettek, valaki modellt ült, egy valaki fejhallgatóval a fülén rajzolgatott a sarokban, a többiek a rajzbakon ülve a modellt másolták a papírjukra. Érkezésünkre egyvalaki kapta fel a fejét, gondolom, a szakkör felelőse. Széles vigyorral állt fel majd jött oda hozzánk, hogy Bemutatkozzon és elkérje a jelentkezési lapjainkat. Gyorsan átfuttatta rajtuk a szemét, majd betessékelve minket mutatta meg, mi hol van. Nem sokat foglalkozott velünk, szinte azonnal visszaült, hogy folytathassa a rajzolást. A modell sem ülhet ott örökké. Dyul hozott magának egy bakot, amire le is ült, előszedve rajz eszközeit és a nagy vázlatfüzetét. Erről jut eszembe, nekem semmi ilyenem nincsen. Lehet, hogy iskola után vennem kéne.
- Kook, ne haragudj, hogy máris erre kérlek, de állnál nekem modellt? - elkerekedett szemekkel nézek Dong-yulra, aki csillogó szemekkel néz végig rajtam. Kicsit zavarba hoz, de nem annyira, mintha két nappal ezelőtt tette volna. - Ha jól látom, most úgysem tudsz mást csinálni.

Reagálni sem nagyon hagyott időt, szemmagasságba emelte a ceruzáját, és méregetni kezdett. Amikor így koncentrál, egész helyes. Bár, közel sem annyira, mint Tae… miért gondolok rá egyfolytában? Mindenről ő jut az eszembe. Egész nap mellettem ül, de ma alig nézett rám. Zavarban lenne a közelemben? Ja, persze, pont ő. Amint a tanítás véget ért, szinte felállni sem volt időm, ő már rohant ki a teremből táskástul. Egy kicsit rosszul esett, de azt hiszem, a tegnapiak után ez érthető. Fenébe, még mindig csak ő jár a fejemben.
- Kész! - legközelebb csak Dyul boldog, csilingelő hangjára leszek figyelmes, ami kizökkent gondolatmenetemből. Rögtön felemeli vázlatfüzetét, majd felém fordítva mutatja meg nekem alkotását, amitől még a lélegzetem is eláll. Ez valami eszméletlenül jól néz ki! Nagyon tehetséges!
- Ezt öt perc alatt csináltad? Na, ne szórakozz, ez csodálatos lett! - kapom kezeim közé rajzfüzetét, hogy közelebbről is szemügyre vehessem művét. Komolyan mondom, bekereteztetném és kitenném a szobám falára.
- Ugyan, nem nagydolog - mosolyodott el tarkóját simogatva zavarában. Kicsit el is pirult. Biztos szereti, ha a rajzait dicsérik.
- Én biztosan nem vagyok ennyire tehetséges - szomorodtam el. Dong-yul tényleg nagyon tehetséges, én meg arra sem emlékszem, mit rajzoltam le utoljára.
- Ha gondolod, megmutathatok pár alap dolgot - mondta kedvesen.
- Az nagyon jó lenne - húztam halvány görbületet számra. Visszarakta a vázlatfüzetét a bakra, betámasztotta, majd a szekrényről leemelt egy vázát, amit egy kis hokedlire tett elénk. Én elültem a lappal szemben, ő pedig mögém ült.

Jobban megnézve, nem néz ki rosszul. Sötét, szinte már fekete haja majdnem a szemébe lóg, amik gyönyörű világoskéken csillognak. Vöröslő ajkait jól kiemeli kicsit sápadtabb bőre. Már majdnem olyan vonzó, mint Taehyung.

Találomra kiemeltem egy ceruzát a készletéből, amit azonnal el is vett tőlem, mondván, inkább egy keményebb ceruzával kéne kezdeni. A 8B-s ceruzák nem vázolásra, hanem tónusozásra alkalmasak.

- Nem értem, mi az a 8B? Van valami jelentése? - mögöttem ülő haverom elkerekedett szemekkel nézett rám, majd hatalmas kacagásban tört ki. - Nem értem, mi olyan vicces. Mondtam, hogy nem értek ehhez, nem? - durcásan előre fordultam és összefontam karjaimat.

Ezután jó sok ideig magyarázott nekem B-s meg H-s ceruzákról és azok különböző funkciójáról, aztán áttért a papírokra. Nem csak egyféle papírfajta van? Mindegy, legalább bővítem ismereteimet. Mikor végre abbahagyta kioktatásomat, a kezembe adott egy HB-s ceruzát és megkért, hogy kezdjek neki a modellünknek. Nehezen vettem rá magam, de végül mégis elkezdtem valamiféle kört rajzolni, hátha váza lesz belőle. Még kicsit nézte, ahogy szerencsétlenkedek, majd közelebb húzódva hozzám, megfogta rajzoló kezem, és segített rajzolni. Jó sok ideig szenvedhettünk így, mivel a teremben lévő nyolc ember lassacskán elszállingózott, míg csak ketten maradtunk, egy kicsit csálé, ferde vázarajzzal. De legalább ki van tónusozva és háttere is van, ami szerintem nem lett rossz.

- Kééééész! - Dyul hirtelen átölelt hátulról, ami elég váratlan volt, de viszonoztam ölelését. - Egy igazi őstehetség vagy, de azért rád fér a gyakorlás - heccelődött. Durcásan csaptam kezére egy aprót, mire csiklandozni kezdett. Elég érzékeny vagyok, szóval kapálózni és nevetni kezdtem, amire csak felbátorodott és jobban csikizni kezdett. Úgy érzem, ha Taehyunggal való találkozásom előtt történt volna meg ez, most nagyon zavarban lennék, de valamiért mégsem vagyok. Minden esetre, le kellene állítanom, úgy érzem, ez így nem helyes.
- Neheh… kérlekh, hagyd abba… - már folyt a könnyem a nevetéstől, és ha jól hallom, a mögöttem ülőnek is.
- Nem - röhögött tovább rajtam. Még kapálóztam egy kicsit, mikor a terem ajtaja kicsapódott, és egy eléggé mérges Tae arca nézett vissza ránk. Én kővé dermedtem és Dyul is abbahagyta kínzásomat. - Nocsak, ki van itt. Üdv, alien - új barátomra néztem, aki gúnyos mosollyal nézte a nem túl boldog padtársamat.
- Jungkookért jöttem. Elég késő van, gondoltam, hazakísérem - meresztette rám dühös szemeit. - De úgy látom, jól elvagytok, szóval, nem is zavarnék - azzal a lendülettel fordult meg és vágta be az ajtót. Ezek ismerik egymást? Gondolom, nincsenek valami jóban.

Hogy elkerüljem a még kínosabb szituációt, felpattantam, és utána rohantam. Épp a lépcsőkhöz ért, mire kiáltásomra visszafordult, meglepetésemre már egyáltalán nem dühös, inkább szomorkás szemekkel.