6 Bangtan High School

Fenébe. Fenébe, fenébe, fenébe, fenébe! Ezt nem hiszem el! Taehyung feletettem fekszik az ágyamon, vészesen közel van az arcomhoz, egyedül vagyunk itthon és még… ringatózik is a csípőmön… Totálisan zavarban vagyok, és ezt palástolni sem tudom. Minél jobban elvörösödöm, ő annál szélesebben vigyorog. Valamit csinálni kéne, francba!
- Milyen engedékeny lettél. Azt sem tudom eldönteni, az arcodba áramlik több vér, vagy… - fogd már be, és szállj le rólam! Tényleg kezdek bepánikolni. Igaza van, valami alakul odalent, aminek jelen helyzetemben nem nagyon örülök. Rettenetesen zavarban vagyok, már csak azért is, mert kezeimet szép lassan lejjebb vezeti, majd rájuk térdel. Baljával az arcomat kezdi simogatni, míg a jobb kezével óvatosan hajamba markol. Továbbra is fülembe suttog elég perverz dolgokat, de alig tudok figyelni. Nem tudom, mit tervez velem a továbbiakban, de várom a lehetőséget, hogy lelökjem magamról.

Ujjai tincseimből vándorútra indulnak, de jelen helyzetben ez a legkisebb gondom. Már elég kemény vagyok ahhoz, hogy leplezni se tudjam. Biztosan érzi, nagyjából ugyanannyira fel van izgulva, mint én. Nem bírok leállni a remegéssel, nagyon jól csinálja. El se hiszem, hogy még nem csinált ilyet.

Kezének azonban hamar figyelmet kell szentelnem, mivel elég lenti szintre tévedt. Lassan végighúzta tenyerét felsőtestemen, ami egy erősebb remegést váltott ki belőlem. Kicsit a félelem miatt is, de főleg, mert még soha nem érintett ott senki. Pláne nem ilyen helyzetben. Szokatlan.

Ujjai már pólóm alját tűrték fel, hasfalamat simogatva. Kicsit hűvös a keze, a felhevült bőrömön érezve őket csak jobban kirázott a hideg. Jól esik, félreértés ne essék, de szeretném, ha befejezné. A nadrágomba fogok élvezni, ha tovább simogat. Ah, milyen hosszúak az ujjai…

Habár alig voltam magamnál, azt mégis meghallottam, hogy valaki bejött a házba. Anya vagy apa nem valószínű, talán a bátyám ugrott haza valami ennivalóért. Taehyung is meghallotta, így kicsit felemelkedett rólam hallgatózni. A léptek az én szobám felé jöttek. Kicsit elbizonytalanodott, a ringatózást és simogatást is abba hagyta. Itt az esélyem! Amennyire tudtam, felültem. Minden megmaradt erőmet összeszedve löktem le magamról. A kezeim elzsibbadtak és nagyon szaladgáló állapotban sem voltam, de ha netán bejön valaki, ne azt lássa, amit az előbb csináltunk.

Taehyung a padlón landolt, kisebb nyekkenéssel, ami egy olyan merevedéssel biztosan nem kellemes. Bocsi, haver, de nem szándékozom még kellemetlenebb helyzetbe hozni magam. Megérted, ugye?

Sejtésem beigazolódott, pár pillanattal később bátyám nyitott ránk boldogan. Szinte üvöltve köszönt, majd – az addigra már széken ülő – új „barátomra” pillantott. Kisebb zavartság ült ki arcára. Miután végigmérte új padtársamat, sejtelmes vigyorral fordult felém. Azt hiszem, kacsintott is.

Tae neki is bemutatkozott, majd a meghajlások után a testvérem felém fordult.
- Anya merre van?
- A barátnőivel ment el vásárolni. Hogyhogy máris itthon…?
- Ja, nyugi, csak kajálni jöttem haza. Remélem, nem zavartam meg semmit - á, ha tudnád…
- Nem, ne aggódj. Amúgy is menni készült - szúrós tekintettel néztem padtársamra, aki csalódott sóhajjal állt fel a székből, majd indult kifele.
- Nem kíséred ki? - kérdezte bátyám kíváncsian. Hát, azt kéne…
Lassan kiballagtam a cipőjét húzó Taehyunghoz, aki semmitmondó arccal felpillantott rám, majd ismét cipőjére nézve kötötte be azt. Felállt, szembe fordult velem, zsebre dugott kezekkel. Álltunk és néztük egymást.
- Gyere, kikísérlek - próbáltam továbbra is palástolni zavaromat. Még mindig fel vagyok kicsit aljazva, de azért próbálkozom. Mintha átlátna rajtam, ismét mosolyogni kezdett és követett az ajtóig.
Kiérve megint egymásra néztünk, továbbra se szólva semmit. Bal kezemmel a jobbik alkaromat simogattam, hogy nyugtassam magam, míg ő ismét végigvezette rajtam tekintetét. Nem bírtam ki, én is végignéztem.

Nincs kicsi, se túl nagy lába, viszont azért nem semmi izomzat van rajta. A nadrág és az egyenruha sokat takar, de biztos vagyok benne, hogy rendes, kidolgozott a teste, és nagyon jó az alakja. A bőre kicsit sötétebb, de selymesnek és puhának tűnik… Mindene, ami van, vonzó.

Pár másodpercig figyelhettem csak, de amint visszanéztem szemeibe, rájöttem, hogy már rég a tekintetemet keresi. Sejtelmes vigyorán látszott, tudja, mit gondolok a külsejéről. Hát, a szemei is varázslatosak… a telt, vöröses ajkai csábítóak, tagadhatatlanul makulátlan mindene. Hogy nézhet ki ilyen jól valaki?

- Tetszik? - hogy kérdezhet ilyet? Persze, hogy tetszik, és egyértelmű, hogy ezt nem fogom neki elmondani. Azaz, már megtettem nemrég a mosdóban, de azóta történt egy s más.
- Hát, akkor viszlát - gyorsan beszeleltem a kapun. Azaz, mentem volna, de visszarántott. Ezúttal az ajtó melletti betonkerítésnek tolt, de nem olyan erőszakosan, mint előtte. Most szinte simogatott.
- Hé, várj már. Ne rázz le ilyen gyorsan. Beszélni szeretnék veled.
- Én viszont be szeretnék menni a házba, szóval, ha megbocsájtasz… - megint elindultam, de felkaromat megfogva tolt vissza a falnak. Mélyen szemeimbe nézett. Ilyen közelről még nem figyeltem meg, de eszméletlenül szép szemei vannak. Annyi csillogás van bennük, mintha az eget nézném. Teljesen elvesztem bennük. Lassan közelebb hajolt, én pedig semmilyen ellenkezést nem produkáltam. Nem is akartam. Szerintem, már magamban eldöntöttem, hogy az első csókomat neki fogom adni. És ő most el fogja venni tőlem.

Keservesen lassan közelített, közben kicsit oldalra döntve a fejét, hogy orrunk ne akadályozzon minket. Ajkait alig észre vehetően megnyalta, emiatt én is késztetést éreztem. Hirtelen túl száraznak tűntek. Óvatosan végighúztam nyelvem számon, amit ő figyelemmel követett. Felbátorodva, gyorsabban közeledett, azonban, pár milliméterre tőlem megállt. Most, mire vár? Csinálja már! Még pár másodpercig nem mozdult, szerintem, várt egy visszajelzésre, miszerint mehet-e tovább. Hát, ha ez kell neki, megkapja.

A kis távolságot megszakítva tapadtam az ajkaira, amit egy elégedett mosollyal nyugtázott. Derekamat átölelve húzott magához közelebb, így már jócskán lankadásnak indult testrészeink ismét találkozhattak az anyagokon keresztül. Látva, hogy egyáltalán nem ellenkezek, elengedte a karomat. Átölelve nyakát húztam magamhoz még közelebb, amennyire csak lehetséges. Ha most abbahagyja, nagyon ki fogom nyírni.

Fogai közé vette alsó ajkam, majd erősen megszívva azt váltott ki belőlem egy kisebb nyögést. Nem tudom, a falhoz vagy Taehyunghoz préselődöm jobban, de az biztos, hogy mozdulni sem bírok. Átvette a csók felett az irányítást, amit egyáltalán nem is bánok. Így biztosabb vagyok abban, hogy mit hogyan kell csinálnom. Nyelvével bebocsátást kérve ejtettem lejjebb államat. Milyen forró… 

Izmos szerveink egymást kerülgették, egyre jobban feltüzelve minket. Nem is tudtam, hogy egy csók lehet ilyen intenzív. Néha-néha megszakítjuk nyelvcsatánkat, apróbb levegőket véve, sóhajtozva, majd ismét egymásra tapadunk. Azt hiszem, meg tudnám szokni ezt.

Hosszú percek teltek el, mire egy lágyabb tempót felvéve, ízlelgetve a másikat, lassan elválunk egymástól. Ködös tekintettel nézünk a másikra, lihegve, levegőért kapkodva, egymás csillogó szemeibe mélyedve. Még sosem volt ilyen csodás élményben részem. Homlokát enyémnek dönti, egy utolsó puszit lehel számra, majd elengedve derekamat, lép egyet hátrébb, továbbra is engem nézve. 

Én továbbra is a falnak dőlve állok. A forróság lassan elönti arcomat, így kezeimet oda kapva rejtem el. Ez olyan ciki. Egyet lépve felém fogja meg csuklóimat, hogy elemelve onnan, fülemhez hajoljon.
- Találkozunk a suliban, Kookie - bár nem látom, érzem, hogy mosolyog. Nagyon boldog vagyok most, így én is vigyorra húzom a szám. Még élvezném a közelségét, ha bátyám nem kiabálna ki, hogy élek-e még. A varázslatos pillanatot megzavarva hunyom be a szemem, amíg Taehyung elenged, majd elhajolva tőlem, zsebre dugott kezekkel indul meg egy irányba. Amit látószögemen kívül esik, a fal mentén lecsúszok a földre, arcomat tenyereimbe temetve, felhúzott térdekkel.

Ez… varázslatos volt…